A catfordi fordítási ekvivalencia definíciójához fűzött fő kiegészítésem, a „relevancia”, viszonylagos tulajdonság legalább két tekintetben: (1) a „valami számára releváns”, a „bizonyos szempontból releváns” és további hasonló kifejezések rövidítésének kell tekinteni; (2) mivel a szöveg különböző szinteken (hangok, betűk, szótagok, morfémák, morfémajelentések, szavak, szójelentések, szóösszetételek, szóösszetételek jelentései, szintaktikai minták, mondatok, mondatjelentések, szövegrészek és a szegmentálás alapelvei stb.) különböző „ismérveket” mutat fel, amelyek mind relevánsak (lehetnek) a szöveg egészére nézve, a releváns-irreleváns szembeállítást nem binárisnak, hanem két sarokpontnak kell felfogni, és a relevancia hierarchiáiról kell beszélni, nem pedig abszolút relevanciáról.

A fordítási ekvivalencia tekintetében a közös ismérvek relevanciáját tartjuk érdekesnek, és nem a csupán szöveg- vagy nyelvi ismérvek relevanciáját. Fontos megjegyezni viszont, hogy mindkettő két szempontból, a forrásszöveg és a célszöveg szempontjából is felfogható, ami nem feltétlenül esik egybe: a forrásszöveg számára vagy a forrásszöveg szempontjából releváns nem jelenti azt, hogy az adott ismérv a célszöveg számára vagy a célszöveg szempontjából is releváns lesz, még ha a kérdéses ismérvek mind a forrásszövegben, mind a célszöveg megtalálhatók.

Mindegyik szempontból külön is fel kell ismerni a relevancia dinamikus hierarchiáját, tehát hogy bizonyos körülmények között minden ismérv minden szinten elfoglalhat magas, akár a legmagasabb pozíciót is ebben a hierarchiában. A forrásszöveg szempontjából egy ilyen magas pozíció azt jelenti, hogy a kérdéses ismérv(ek) kiemelkedően releváns(ak) a forrásszöveg rendszerkapcsolatainak bármely rekonstrukciója során, tehát vagy magán a forrásnyelven (parafrázis, értelmezés stb.) vagy egy másik nyelven (fordítás). (Egy konkrét vers részletes elemzéséért, amely egy elsőre teljesen triviálisnak tűnő nyelvi ismérvet – egy leírt szó ortográfiai egységeinek száma, tehát a betűk textuális dominanciáját – hivatott bemutatni, lásd Toury 1976b [megjelent Toury 1980].)

A forrásszöveg szempontjából így a fordítási ekvivalencia, tehát a mind a forrásszöveghez, mind a célszöveghez kapcsolható „hasonló releváns ismérvek” összessége, a forrásszöveghez való relevanciájának mértéke alapján határozható meg és ezzel arányos. Ideális formájában ez a viszony a forrásszöveg relevanciahierarchiája szerinti összes, vagy legalább legfontosabb releváns ismérveinek rekonstruálását jelenti, ami a forrásszöveg és a célszöveg felcserélhetőségét (vagy majdnem felcserélhetőségét) is jelenti. Pontosan ez a (majdnem) felcserélhetőség az, amit általában a forrásszöveg szempontjából vett fordítás szükséges feltételeként jelölnek meg. Ha az inherens (rendszerbéli) különbségeket bármely nyelvpár esetén a célszöveg megalkotásának módosító tényezőiként adjuk meg, akkor a felcserélhetőség követelménye, bár a gyakorlatban még mindig fennáll, ezen különbségek alapján módosul. Mindenesetre a követelmények mindig a (forrásnyelvet reprezentáló) forrásszövegtől haladnak a célnyelven át a célszöveg felé. A rekonstruálni szükséges ismérvek relevanciája miatt a forrásszöveg szempontjából gyakran „funkcionális ekvivalenciának” nevezik azt a megkívánt kapcsolatot, amely a fordítási cselekvés meglétéhez és ezért az eredményezett szöveg fordításként való besorolásához is szükséges feltétel.

Összehasonlításképpen, amikor a célszöveg szempontjából nézzük ugyanezt, az ekvivalencia nem megkívánt követelmény, hanem empirikus tény, mint maga a célszöveg is: a célszöveg és a forrásszöveg között fennálló valódi kapcsolat. Világos, hogy a forrásszöveg releváns ismérveinek forrásszöveg szerinti relevanciája alapján történő rekonstruálása nem az egyetlen rendelkezésre álló lehetőség a fordító számára, aki a célnyelvi irodalmi rendszerben és a célnyelven működik; ennélfogva nem csak funkcionális kapcsolatok állnak fenn a valódi célszövegek és a hozzájuk tartozó forrásszövegek között. Az is világos, hogy a fordító mozgásterét nem egyetlen megkötés, nem csak a célnyelv rendszerének megszorításai („nyelvi szabályok”) korlátozzák. Tehát a cél- és a forrásszöveg közötti tényleges kapcsolat tükrözheti a megkívánt (majdnem) felcserélhetőséget; másrészt viszont ez a kapcsolat mindig a forrásszöveg célszöveggel való tényleges helyettesítését képviseli.