Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

2.2. A fordítási ekvivalencia mint elméleti és leíró kifejezés

Meg kell jegyeznünk, hogy ez a leírás, amely szembeállította a forrásszöveg és a célszöveg szempontjából látott képet, kétféle értelemben használta az „ekvivalencia” kifejezést: (a) elméleti kifejezésként, amely absztrakt, ideális viszonyt jelöl, avagy a célszöveg és a forrásszöveg, illetve a fordítások és forrásaik közötti kapcsolatok halmazát; (b) leíró kifejezésként, amely konkrét objektumokat jelöl – valódi kapcsolatokat a két nyelven (és irodalomban) tett valódi kijelentések között, amelyeket célszövegként és forrásszövegként ismerünk fel, és amelyek közvetlenül megfigyelhetők.

Mivel a látszólag egyetlen fogalom valójában két különböző kifejezéshalmazba tartozik, ezért nincs logikai ellentét egy olyan kijelentésben, mint: „az x fordítás alapján kimutatott ekvivalencia nem ekvivalencia”. Így értelmezendő: „ekvivalencia2 nem ekvivalencia1”, vagy más szóval: a valamilyen okból forrásszövegnek és célszövegnek tekintett szövegek közötti valódi, konkrét viszonyt nem fedi le az elméleti, absztrakt kifejezés, azaz nem része annak a halmaznak (vagy ki van zárva abból), amelynek az elméleti kifejezés az absztrakciója. Bár semmilyen ellentmondás nem létezik e látszólag (de csak látszólag) egyetlen kifejezés két megjelenése között, egy másik fajta hiba is megtalálható a fenti mondatban: diszkrepancia, rés az elmélet és a valódi jelenség között, avagy az elmélet és e jelenségek magyarázatának lehetősége között. Pontosan ez a rés az, amely olyan nyilvánvalóan mutatja, hogy a forrásorientált fordításelmélet alkalmatlan arra, hogy a valójában a célpólushoz tartozó jelenségek vizsgálatának alapjául szolgáljon.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero