Andrew Millar 1769-ben kirakatpert indított R. Taylor ellen, és keresetét a common law által (szerinte) elismert örökös, korlátlan és abszolút copyrightra alapozta.260 Andrew Miller ugyan Skóciában született 1707-ben, de 1728 óta Londonban élt, és egy könyvkereskedő céget vezetett. Nem érzett már szolidaritást a vidéki könyvkereskedőkkel, mert üzlete régen Londonhoz kötötte.261 Nem volt különösebben művelt, irodalomismerő polgár, de jó szimattal gyorsan felismerte a nyereséggel eladható műveket, és tetemes vagyonra tett szert a könyvkereskedésből. A források tanúsítják, hogy Millar számos közismert irodalmi mű copytulajdonosa volt. Így például 1729-ben 135 fontért megvette az ünnepelt író, James Thomson Sophonisba című színművének kiadói jogát. Mintegy 3000 fontot ajánlott Mallettnak a Bolingbroke Works (Összes műve) kiadói jogaiért.262 Kortársai az egyik legsikeresebb kereskedőnek ismerték, aki a bíróság előtt is bátran és kitartóan képviselte érdekeit. Így már 1750-ben feltűnt a Millar v. Kinkaid and Others perben, amelyet 17 londoni könyvkereskedő indított 24 skót vetélytársuk ellen. A per (az alperesek lakhelye szerint) azonban Edingburgh-ban és Glasgow-ban folyt skót bíróságok előtt, ezért a skót jog alapján született az ítélet is. Így ez a common law copyright elismerésére nézve nem bírt relevanciával.263 Andrew Millarnak az elhíresült Millar v. Taylor lett egyébként az utolsó pere, mert 1768. június 8-án, az első tárgyalási napot követően meghalt. Ez azonban nem érintette magát a pert, mert azt üzlettársa, Thomas Cadell vitte tovább. További érdekesség, hogy William Blackstone vállalta el a felperes képviseletét ebben a perben.264