A szervezet kórokozókkal szembeni védekezőképességét immunizálással növelhetjük, illetőleg teremthetjük meg. Az orvostudomány az immunizálás két módszerét alkalmazza. Az aktív vagy hagyományos immunizálás során elölt vagy megváltoztatott fertőzőképességű élő kórokozók, vagy molekuláris genetikai módszerekkel termelt, kórokozói eredetű, immunválaszt kiváltó fehérjék bevitelével késztetjük az emberi immunrendszert a kórokozóval szembeni ellenanyag-termelésre. A passzív immunizálással előre gyártott, a kórokozót inaktiválni képes ellenanyagot juttatunk a szervezetbe. A sikeres védekezés az immunmemórián múlik. A kórokozó hatására kialakuló immunválasz megöli vagy közömbösíti a behatolót. Két fő immunválasz keletkezik, amelyek lényegesen eltérőek. Az egyik esetben a szervezetben keletkező ellenanyagok szintje megemelkedik, és ez az emelkedett állapot nyújt védelmet akár évekig is. A másik esetben a kórokozókra „szakosodott” immunsejtek nyugalmi állapotba kerülnek, majd az ugyanazzal a kórokozóval történő következő fertőzéskor aktiválódnak, és ellenanyagot termelnek. A klasszikus humorális immunválasz esetén a timuszban (csecsemőmirigy) keletkező T-limfociták vagy közvetlenül, vagy a dendritikus sejtekkel együttműködve a kórokozó felszínén található antigén hatására közvetve indukálnak immunglobulin-termelést a szervezetben. A T-sejtes immunválaszra jellemző, hogy az ellenanyagot termelő sejtek gyorsan fejlődnek. Ezeknek a sejteknek egy része molekuláris emlékezetet alakít ki az adott kórokozóval szembeni immunválaszra. Mindamellett egy másik immunológiai memória is kialakulhat a csontvelőben képződött B-sejtek függvényében. Ezek a sejtek az ugyanazzal a kórokozóval történt újrafertőzésre aktiválódnak, és az általuk termelt ellenanyag különbözik az első találkozáskor termelődöttől, eltérő immunglobulin-típusú lesz, és nagyobb erővel kötődik az ellenanyaghoz, mint az elsődleges válasznál. A specializálódott B-sejtek érése meghatározott szövetű szerkezetekben, a germinális centrumokban történik. Mint a molekuláris biológiában mindenben, itt is vannak eltérések ettől a klasszikus helyzettől. Ismeretes például a T-sejtektől független B-sejtes immunválasz, ahol az immunemlékezettel rendelkező B-sejt-altípusok között megoszlanak az immunválasz feladatai. Ezek a variációk gyakran antigénfüggőek. A B-sejtek immunmemóriában betöltött változatainak megértése jobb és funkcionálisan célzott vakcinák termeléséhez vezethet.