A vizsgálandó elem a porlasztásos mintabevitel esetében különböző méretű részecskék formájában jut a lángba a folyadékaeroszol mennyiségétől és a kamrában végbement oldószer elpárolgásának mértékétől függő oldószeráram kíséretében. A folyadékaeroszolnak csak rövid utat kell megtenni a teljes bepárlódásig. A bepárlódás eredményeként szilárd aeroszol és oldószergőz keletkezik. Elsőként ennek az oldószergőznek a szerepét vizsgáljuk meg, mert leghamarabb ez kerül gőz állapotba, s mennyiségénél fogva ez fejti ki legnagyobb hatást a láng szerkezetére. A lángban az oldószer nemcsak a folyadékaeroszollal szállítódik, hanem a kamrában végbement párolgás miatt gőzként is bejut. Ez utóbbi mennyisége vizes oldatoknál nagyságrendben megegyezik az aeroszolformában bevittel, szerves oldószereknél azonban egy nagyságrenddel is meghaladhatja azt [79]. Az atomizáló rendszerek nem egyformán érzékenyek az oldatok porlasztásakor az atomizáló rendszerbe bevitt oldószer mennyiségére és anyagi minőségére [120–123]. A láng a közepesen oldószerérzékeny atomizáló rendszerek közé tartozik [97, 124]. A víz viszonylag csekély mértékben, de a szerves oldószerek jelentősen módosíthatják a lángot. Az oldószerhatással lehet az égési folyamatra, a halogénezett szénhidrogének pl. lángkioltó hatásúak. Ha az oldószer éghető, akkor növeli a tüzelőanyag/égést tápláló gáz arányt, ezzel megváltoztatja a láng térfogatát [125], kémiai szerkezetét [97, 126]. A különböző oldószerek lángra gyakorolt hatása, az oldószerben oldott anyag abszorbanciája a vizsgálati lángmagasság függvényének változásán jól nyomon követhető (4.20. ábra).