Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


A lézerrel segített ionizációs spektroszkópia

A LEI-spektroszkópiai mérőrendszerek központi része egy, általában atmoszférikus nyomáson működő nagyhőmérsékletű atomforrás (legtöbbször láng vagy elektrotermikus kemence), amelyet a szükséges gerjesztési folyamatok szerint egy esetleg két lézerből érkező, a gerjesztéshez megfelelő hullámhosszúságú lézerfénnyel világítanak át olyan magasságban, ahol a mérendő szabad atomok koncentrációja megfelelően nagy. A kölcsönhatás régiójában egy volfrám- vagy acélelektródot helyeznek el; ezt 1–2 kV negatív potenciálon tartják a másik elektródhoz képest, amely legtöbbször az égőfej (elektrotermikus kemence esetén a kemencetest). A leggyakrabban alkalmazott fényforrások az UV-tartományban működő festéklézerek vagy excimer lézerek, amelyek impulzusüzemben dolgoznak, hogy könnyebb legyen az analitikai jelet elkülöníteni az időben közel állandó háttérjeltől. A lézerrel segített ionizáció révén termelődött töltéshordozók az elektródok között apró áramlökést produkálnak, amelyet érzékeny árammérő mér. Az árammérőnek igen kicsiny (pA-μA nagyságú) áramerősségeket is meg kell tudnia mérni, hiszen nyomnyi mennyiségű mérendő atom jelenléte és ionizációja az atomforrásban csak csekély áramlökést eredményez. A mért áramot feszültséggé alakítják, felerősítik és számítógéppel vagy oszcilloszkóppal vizsgálják (8.20. ábra).

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave