Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Összetett nukleáris átalakulások kinetikája

Az aktivációs analízis alapösszefüggésének a levezetésekor feltételeztük, hogy: 1. az aktiváló részecskék monoenergikusak (ΦΦ(E)), sem energiájuk, sem fluxusuk nem változik sem időben (stacionárius és egyensúlyi aktiváló forrás), sem a mintán való áthaladáskor (végtelenül vékony minta, nincs neutron depresszió és önmoderálás, lásd a 10.3.4. fejezetet), így tehát az aktivációs magreakció hatáskeresztmetszete is állandó (σ = konst.), 2. a targetmagok száma nem csökken az aktiválás során (Ni = konst., nincs elsőrendű kiégés), 3. a keletkezett radionuklid egyszerű radioaktív kinetikával bomlik, és nem vesz részt más magreakcióban (nincs másodrendű kiégés), valamint 4. a bomlás eredményeként létrejött, detektálandó nukleáris sugárzás akadály nélkül halad a mintában (nincs önabszorpció). A feltételek teljesülése viszonyításokhoz kötött. Az aktiváló részecskék száma például állandónak tekinthető, ha a fluxus csökkenése a mintában elhanyagolható a fluxus abszolút értékéhez képest. Az említett feltételek a gyakorlatban sokszor nem teljesülnek, sőt elviekben némelyikük ellentmondást is okoz. Ráadásul előfordul, hogy mérés céljaira nem az elsődlegesen keletkezett (esetünkben a k típusú) leánymag, hanem annak valamelyik, további bomlásterméke megfelelőbb. Ilyenkor a származtatott atommag számának (aktivitásának) időbeli alakulását összetett függvény írja le. A kérdéskör általános megoldásának bemutatása előtt külön foglalkozunk a targetmag kiégés (Ni ≠ konst.) esetével, mert ez szemléletesen mutatja a későbbi, általános formalizmus lényegét és motivációját.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave