Az azonosított elemek tipikus koncentrációszintjét a finom szemcseméretű frakcióban (a részecskék aerodinamikai átmérő < 2 mm) a 10.4. táblázatban tüntettük fel a példa kedvéért. Látható, hogy a koncentrációk mintegy hat nagyságrendet fognak át. Az analitikai eredmények alapján a Na, Mg, Al, Cl, K, Sc, V, Mn, Fe, Zn, As, Br, Sb, I, La és Sm meghatározásának relatív standard szórása tipikusan 5%-nál kisebb, a Ca, Ti, Cr, Co, Cu, Ba, Ce, Dy, W és Au relatív bizonytalansága 5 és mintegy 10% közötti, míg S, Ga, Se, Sr, Mo, Ru, In, Eu, Yb, Lu, Hf, Th és U meghatározását 10 és 20% közötti relatív szórás jellemezte. A mintavételből és a minták inhomogenitásából adódó bizonytalanság valószínűleg meghaladta az analitikai módszer okozta véletlen szórást. Az analitikai munka és standardizáció minőségbiztosítását, minőségellenőrzését és adathitelesítését itt nem tárgyaljuk terjedelmi okok miatt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a módszert belső konzisztencia jellemzi [119], vagyis több (itt 2), független, eltérő paraméterű neutrontérben végzett aktiváláson, több, néha nagyon eltérő energiájú, intenzitású, különböző detektálási geometriában eltérő beállításokkal és műszerekkel mért γ-sugárzáson, eltérő háttérlevonáson alapuló (pl. Na esetében), sőt több analitikai nuklidból (lásd a 10.4. táblázatot) számolt ugyanazon elemre (pl. Ca, Zn, Sb vagy Ba) vonatkozó egyedi eredmények összehasonlíthatósága miatt a hibalehetőség kisebb, illetve a végeredmény megbízhatósága nagyobb. Ilyen módon mintánkénti minőségügyi visszajelzést kapunk egyes elemek esetében. A 10.5. táblázatban példaként bemutatjuk az aeroszolminták két aktiválásával kapott A1/A2 koncentráció-arányok átlagértékét és szórását. Az arányok kisebb mint ≈10%-os relatív szóráson belül megegyeznek.