Az átmenetifémek a periódusos rendszerben az s- és p-mező között, a d-mezőben helyezkednek el. Ezek legegyszerűbben úgy definiálhatók, mint azok az elemek, amelyek be nem töltött d- vagy f-pályákkal rendelkeznek. Ide soroljuk azokat az elemeket is, amelyek bármelyik közönséges oxidációs állapotára is igaz ez a megállapítás, pl. a Cu(II)/3d9 vagy az Au(III)/5d8. Kémiai szempontból szembetűnő különbség az s- és p-mező elemeivel szemben az a tény, hogy míg ezeknél a kémiai tulajdonságok egy perióduson belül jelentősen változnak és a hasonlóság adott csoporton belül jelentkezik, addig az átmenetifémeknél egy perióduson belül is egyértelmű kémiai rokonság figyelhető meg. Ennek az az oka, hogy az elektronszerkezet kiépülése nem a legkülső, hanem egy belső (d vagy f) héjon történik. Az átmenetifémek közös jellemzője, hogy mind valódi fémek; kemény, szívós, magas olvadás- és forráspontú anyagok, amelyek a hőt és az elektromosságot jól vezetik; egymással ötvözeteket alkotnak; néhány kivételtől eltekintve többféle vegyértékállapotuk van és ionjaik, vegyületeik gyakran színesek. Az átmenetifémek paramágnesesek (l. 4.3.1. alfejezet), mert a le nem zárt atomhéjban párosítatlan elektron (ok) találhatók. Sok esetben képeznek komplex vegyületeket, amelyekben a központi átmenetifémiont vagy atomot meghatározott számú ligandum veszi körül. Itt ligandum alatt valamely Lewis-bázist értünk, mely elektrondonorként viselkedik (l. 3.1.2. alfejezet).