A szociálpszichológiai kérdésfelvetés és a pszichoanalitikus irányzat módszertana eltér egymástól. A szociálpszichológia laboratóriumi kísérleteket alkalmaz. Laboratóriumi körülmények között állítják elő a társadalmi helyzeteket, amelynek bizonyos elemeit kontrollálják, változtatják, megmérik, majd statisztikai módszerekkel bizonyos társadalmi összefüggésekből alkotnak törvényszerűségeket (lásd A laboratóriumi kísérlet című I.3.4.1.1. fejezetet). Ezzel szemben a pszichoanalízis módszertana egyáltalán nem felel meg (természet) tudományos kritériumoknak. A Freud által elemzett információk egy speciális populációtól származtak: fiatal, hiszteroid neurotikus, ráérős, gazdag bécsi felsőosztályba tartozó nőktől. A vizsgálati minta ezért nem reprezentatív. Az álmok és a szabad asszociációk megfigyelésén és spekulatív értelmezésén túl a hipotéziseinek megvizsgálására nem alkalmaz statisztikai módszereket. A szűk mintából levont következtetéseit ráadásul az egész emberiségre vonatkoztatja. Freud munkáit a mai mércével nem fogadnák el doktori disszertációnak, de még szakdolgozatnak sem. Bíznunk kell Freud zsenialitásában ahhoz, hogy a feltevéseit elfogadjuk. Freud tevékenységének eredményét az akadémikus pszichológusok szkeptikusan szemlélik, úgy gondolják, hogy Freud 50 évre megtorpantatta a pszichológia fejlődését. Mások elismerik, hogy Freud originálisan új problémákat vetett fel, amelyeket előtte nem figyeltek meg, és nem is értelmeztek. A modern pszichológia számos fogalmát ő vezette be, fontos jelenségeket ő fogalmazott meg először. A pszichoanalitikus terápia bizonyos lelki zavarok esetén a mai napig a legalkalmasabb gyógyító eszköz. Freud eszméinek hatására, csaknem eltűnt a 19. század gyakori lelki betegsége, a hiszteroid neurózis.