Ezzel a mássalhangzókat tárgyaló fejezet végére értünk. Megállapítottuk, hogy a magyarban huszonnégy mássalhangzó-fonéma van, amelyek előfordulhatnak röviden (egyedül) és hosszan (párosan, geminátaként) egyaránt. A gemináták egy része bizonyos körülmények között degeminálódik, más részük a felszínre érkezés előtt ikeredik (egyetlen hosszú mássalhangzóvá olvad össze). A mássalhangzók osztályát zörejhangokra (zárhangok, réshangok, affrikáták) és zengőhangokra osztottuk fel. Ez utóbbiak mind zöngések; közülük a /j/ és a /v/ zöngétlenedhet, de ezzel egyúttal zörejhanggá is válik (mégpedig réshanggá). A zengőhangok két csoportra oszlanak: nazálisokra és likvidákra. A nazálisok (elsősorban a /n/) képzési hely szerint hasonulnak a rájuk következő mássalhangzóhoz; illetve fakultatív módon teljesen hasonulhatnak, ha ez a rájuk következő mássalhangzó likvida. (Ha a következő mássalhangzó nazális, nincs különbség a képzési hely szerinti és a teljes hasonulás között.) Ha a nazálist folyamatos mássalhangzó követi, a /n/ a megelőző magánhangzó nazalizálása és megnyúlása mellett kieshet; a /ny/ ehelyett maga is folyamatossá (nazalizált palatális approximánssá: []-vé) válik. A /j/ a hagyományos besorolás szerint réshang (tehát a zörejhangok közé tartozik), de beláttuk róla, hogy valójában zengőhang. Ezért a „likvidák” osztályát a hagyományosan ide sorolt /l/ és /r/ mellett a /j/-re is kiterjesztettük. A likvidákról egyébként megállapítottuk, hogy (lezser beszédben) a megelőző mássalhangzó pótlónyúlása mellett kieshetnek, elsősorban a /l/, de a lezserség fokozásával a másik két likvida is.