Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Az antipalatális feltétel

Ha az átfogalmazott [koronális] értékeket vesszük figyelembe (lásd 3. fejezet) akkor a [−elöl, +kor] jegycsoporttal rendelkező szegmentumokat között találhatjuk a palatálisokat. Ezek a /ty, dy, š, ž, č, ǰ, ny, j/. Az átfogalmazott jegy-rendszerben az [érdes] jeggyel lehet elkülöníteni a hagyományos értelemben vett „igazi” palatálisokat (/ty, dy, ny, j/) a posztalveolárisoktól (/š, ž, č, ǰ/): az előbbiek [−érd], az utóbbiak pedig [+érd] jeggyel rendelkeznek. Látható a (94) táblázatból, hogy a [−elöl, +kor, −érd] osztály tagjainak előfordulása korlátozott az illesztéseken belül. Vizsgáljuk meg először az „igazi” palatálisokon belül a (/ty, dy, ny/) viselkedését. Úgy tűnik, a /ty, dy, ny/ hátrányossá tesz egy illesztést, akár első, akár második helyen szerepel, ha az illesztés tagjai között kis szonoritási különbség van:
(119)
tym
typ
fityma
pitypang
 
dym
dyd
hagyma
* hagyda
 
nydy
nyn
kel[ny]gyel
*ke[ny]nel
 
nyv
nyn
ponyva
*ponyna
 
rty
šty
kártya
ostya
 
rdy
ždy
árgyélus
mezsgye
 
rny
mny
ernyő
nyimnyám

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave