Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A többi jegyek: kerekség, elölség, hosszúság

Az ü, ű, u, ú, ö, ő, o, ó magánhangzók kereksége egyértelmű, kommentárt nem kíván. Az a, á kerekségi viszonyai azonban igen: e két hangot iménti megelőlegezett konklúziónkban „hosszú-rövid” párnak fogadtuk el, bár nyíltságban némileg különböznek. Most azt találjuk, hogy kerekségben is különböznek: az a kerek, az á nem. Ráadásul már most rámutathatunk, hogy elölségben is különböznek: az á közbülső (centrális), az a hátsó (veláris). Ha az á-t a hátsókkal egy csoportba soroljuk, kimondhatjuk, hogy a kerekségi jegy csak az elülsőknél bír megkülönböztető szereppel: csak ott fordul elő az, hogy két magánhangzó között az egyetlen különbség éppen a kerekségben van (pl. iü). A nem-elülső (azaz közbülső vagy hátsó) magánhangzóknál a kerekség csak kísérő jegy (az u, o, a-nak nincs kerekítetlen párja, az á-nak meg nincs kerek párja). Így eltekinthetünk a nem-elülső magánhangzók kerekségének fonológiai jelölésétől. Mindezt a fejezet során alaposabban is bizonyítani igyekszünk, most célunk egy fonológiai kiindulást biztosító, a pusztán kísérő szereppel bíró fonetikai jegyektől eltekintő magánhangzórendszer felvázolása. Erre tesz kísérletet a (3) táblázat.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave