Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Ellentétezés

Az ellentétezés (kontraszt) a mondat valamely elemét szembeállítja egy korábban elhangzott (vagy odaértett) hasonló elemmel. Az ellentétező mondathoz általában hozzátehetnénk: „nem pedig …”.
ELLENTÉTEZŐ FÓKUSZ
(5)
a.
Kati hozta fel a szenet>.
 
b.
Az ˈidióta ][ a <ˈhallban vágott fát>.
 
c.
Az ˈujjadat ][ a <ˈkék karikába kellett volna beledugni>.
 
d.
ˈSzerintem ][ <ˈbőgőzni tud a sógora>.
 
e.
ˈIda ][ <ˈmegharapni akarta a vámtisztet.>

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave