Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Elemzés kétértékű alulszabott jegyekkel

Az előző pontban jellemzett szembeállító (kontrasztív) alulszabottságon túlmenően a szakirodalomban ennél is „karcsúsítottabb” mögöttes ábrázolásokat javasoltak az ún. radikális alulszabottság elméletének keretében. Ha igazán komolyan vesszük azt a széles körben hangoztatott elvet, hogy a mögöttes ábrázolások, tehát a szavak szótári alakjai ne tartalmazzanak megjósolható (redundáns) jegyértékeket, a fentieknél szélsőségesebb minimalizálását is elérhetnénk a mögöttesen megszabott jegyértékeknek. Ehhez az szükséges, hogy kiválasszuk a rendszer egyik elemét, amelyet mögöttesen teljesen megszabatlanul (specifikálatlanul, azaz jegyértékek nélkül) ábrázolunk; ezt fogjuk „üres” szegmentumnak tekinteni. A többi szegmentum esetében csakis az üres szegmentumétól eltérő jegyértékeket adjuk meg. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer működőképes legyen, az egyes jegyeknek csak egyetlen értéke szerepelhet a mögöttes ábrázolásokban. Például ha a magyar rövid magánhangzók közül az /i/-t vesszük teljesen üresnek, azon az alapon, hogy a (rövid) szegmentumokat elöl/hátulképzett párokba rendezve (ü/u, ö/o, e/a), az /i/ marad páratlanul, a következő radikálisan alulszabott mátrixokat kapjuk eredményül:
A RÖVID MAGÁNHANGZÓK RADIKÁLISAN ALULSZABOTT MÁTRIXAI (üres szegmentum: /i/)
(8)
 
i
ü
ö
e
a
o
u
 
felső
 
 
 
 
 
 
alsó
 
 
 
+
+
 
 
 
hátsó
 
 
 
 
+
+
+
 
kerek
 
+
+
 
 
 
 

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave