Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Szabályok és ábrázolások

A magyar dallamprozodémák többsége képzett melódia. A képzett melódiákat az alapmelódiák megfelelő módosításaival hozzuk létre (kivéve a függelékdallamot, melyet képzett melódiából képzünk tovább). A képzett melódiák létrehozása a dallamképzés. Ez a szóképzéshez hasonlítható, morfológiai jellegű folyamat. Az alapmelódiák egyszerű szavaknak (szabad tőmorfémáknak), a képzett melódiák pedig képzett szavaknak felelnek meg (melyekben a tőmorfémákhoz képzőmorfémák csatlakoztak). A dallamképzés során tehát megváltozik a felhasznált dallamok jelentése. A folyamat két lépésben zajlik le. Először az ún. elsődleges dallamképzö szabályok működnek: ezek mindhárom alapmelódiára hatnak. Miután lefutottak, a dallamképzés átmenetileg szünetel, és a meglévő dallamábrázolások egyszerűsítése következik. Az egyszerűsítés után lépnek működésbe a másodlagos dallamképzö szabályok, melyek már csak egy-egy dallamra hatnak. A dallamképző szabályok a jelentést befolyásolják és választhatók (abban az értelemben, hogy nem fonológiailag meghatározottak). Az egyszerűsítő szabályok a dallamok jelentését nem érintik és kötelezőek. Végül a dallamképzés és egyszerűsítés fázisaiban előállított ábrázolásokat társítani kell a hordozó szövegrészlet szótagjaival. Ezt a folyamatot a társítási konvenciók irányítják.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave