Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Hasonulások

A hasonulás a simító folyamatok egyik legáltalánosabb fajtája. A magyar fonológiában is találkozunk a folyamat számos kötelező és/vagy fakultatív megjelenési formájával. A hasonulási folyamattípusok mintegy „belesimítják” az érintett szegmentumot környezetébe, melynek eredményeképpen megrövidül a szomszédos szegmentumok közötti artikulációs távolság, s így könnyebbé válik az ejtés. Ezért a hasonulási folyamatok teleológiája (célja) mindig artikulációs. Az ilyen folyamatokat a természetes fonológia szerint a következő elvek kormányozzák: (i) egy fonéma könnyebben hasonul a hozzá fonetikailag hasonló szomszéd fonémához, mint a tőle fonetikailag jobban eltérőhöz; (ii) a hasoníthatóság különféle fokozatainak fonetikai alapja van; (iii) szótagkezdetben, illetve szótagkódában igazítás történik, ha egy mássalhangzó megsérti azt az elvet, hogy a szonoritásnak a szótagmag felé fokozatosan növekednie kell, a szótagperem felé pedig fokozatosan csökkennie; (iv) a hasonulások inkább hátra-, mint előrehatók.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave