Az időtartammal van összefüggésben a beszédtempó, amely nem más, mint az időegységre jutó beszédegységek (hang, szótag, szó, szakasz) mennyisége, és egy nyelvközösségen belül viszonylag állandó és jellemző. A magyar beszéd tempóját szokásosan hang/másodpercben vagy szótag/másodpercben adjuk meg. A tempószámítás két lehetséges módja a beszédhangok képzésére fordított idő, ez adja az artikuláció sebességét, másfelől a tulajdonképpeni közlésiram számítása, amely a közléstartamba beleérti a szünetet, hezitációt, tehát minden, nem a beszédképzésre fordított időjelenséget. Az utóbbi nyilvánvalóan alacsonyabb értéket jelent, mint az előbbi. Az észlelés oldaláról a beszédtempónak általában három fokozatát különböztetjük meg, a lassú, a közepes és a gyors tempót. A tempó időbeli változása tekintetében pedig beszélünk gyorsuló és lassuló tempóról. A beszéd sebességének érzete nemcsak a hangképzés időzítésétől függ, hanem a hangfolyamatot megszakító szünetek számától és időtartamától is. Egy példa: az egyenletes tempójú hírolvasásban a szünetek és az artikulációs idő aránya, az előbbit 1-nek véve, 1 : 2,4, a gyorsnak minősülő sportközvetítésekben azonban a szünetidőnek nyolcszorosa az artikulációs idő, tehát a riporter elsősorban a szünettartás csökkentésével éri el a beszédtempó gyorsításának hatását. A tempóészlelést saját beszédünk tempója is befolyásolja. Az összefüggés olyan, hogy minél gyorsabb a saját beszéd tempója, annál lassúbbnak észleljük mások tempóját és fordítva, minél lassúbb a saját tempónk, annál gyorsabb mások tempójának a minősítése. Emellett a beszédtempó észlelésében járulékos tényezőként számon kell tartanunk az átlagos hangerőt és hangmagasságot, a hangsorszerkezetet és a hangsúlyt. Az átlagos köznapi beszéd tempóindexe a mai magyar köznyelvben 13,98, kerekítve 14 hang/mp. A beszédtempó jelzi a közlemény „műfaját” (vers, prédikáció, mese, sportközvetítés, tudományos előadás stb.), de a beszélőről is közöl információkat. A lassítások és gyorsítások révén hozzájárul a közlemény aktuális tagolásához, azaz az új és az ismert információ jelzéséhez. Jelentős mértékben függ tőle a közlés értelmezésének a sikere: ha túl gyors a tempó, fontos részek sikkadnak el, ha meg túl lassú, a hallgató érdeklődését veszti, és nem figyel a közleményre. Köznapi tapasztalat, hogy az idegen nyelvű beszédet gyorsabbnak halljuk, mint az anyanyelvi beszédet. Ennek a szubjektív élménynek az az objektív oka, hogy lassabban dekódoljuk az információt, azaz aszinkronban vagyunk a beszélőhöz képest.