Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Formális meggondolások

A fentiekben áttekintett jelenségekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mássalhangzó-hosszúság mint fonológiai oppozíció a magyarban meglehetősen korlátozott érvényű. Kevés kivétellel grammatikai folyamatok eredménye a rövid-hosszú szembenállás, miközben számos hosszú mássalhangzó található a hangutánzó és hangfestő szavak, a nevek, idegen és jövevényszavak, indulatszavak és egyéb marginális alakok körében. Ugyanakkor a morfémakészlet központi részében számuk nem túlságosan magas, és bár megjósolhatatlan az előfordulásuk, igen ritkán van megkülönböztető szerepük, s jelentőségüket egyébként is alámossa a szabad váltakozás igen kiterjedt előfordulása. De, amint elöljáróban jeleztük, még ha nem így lenne is, egy igen fontos formális okból mégis igyekeznünk kellene elkerülni a rövid és hosszú mássalhangzók egyenrangú elemekként való felfogását a fonológiai rendszer leírása során. Ez pedig a következő: ha egy adott rendszer működése teljesen egyenértékű módon leírható huszonnégy és negyvennyolc kiinduló elem felhasználásával, a leírás egyszerűsége azt diktálja, hogy a huszonnégy elemes megoldást válasszuk.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave