Az utóbbi évtizedek szakirodalmában sokat vitatott probléma a jogszabály és a jogélet, a „law in book” vagy „law in codex” és a „law in action” viszonya. Hazai jogtudományunkban Harmathy Attila már az 1960-as években úttörő kutatásokat végzett ezen a téren, felhívta a magyar jogásztársadalom figyelmét a kódex, a társadalom és a jogalkalmazás közti feszültségekre.1 A modern jog-összehasonlítás már régen felismerte, hogy a kodifikált jogi norma csak részlegesen informál az adott állam jogrendszeréről. A konzervatív jog-összehasonlítás még megelégedhetett a különböző államok polgári törvénykönyveinek puszta összevetésével, de az újabb kutatások már abból indulnak ki, hogy a kodifikált jogon kívüli elemek is fontos befolyással bírhatnak a mindenkori hatályos jogrendszerre, és módosíthatják a jellegét.2 Az új kutatásokban tehát már nem a magánjogi kodifikációk állnak a középpontban. A szerzők sokkal inkább „jogi kultúrák”-ról beszélnek, a jogszabályokat társadalmi-gazdasági összefüggéseikben és a jogélettel konfrontálva vizsgálják.3 A jogéletben a kodifikált norma alkalmazását számos faktor modifikálhatja: a jogalkalmazás stílusa, a jogászképzés színvonala, az általános kulturális környezet, a társadalom fejlettségi szintje, a „legal transfer” esetei vagy az üzleti gyakorlat.