Különbséget kell tennünk azok között a kritikai írások között, amelyek konkrét, megnevezett képzőművészeti művekről szólnak és azok között, amelyek általános és összefüggő ideológiát, világnézetet, sőt filozófiát rajzolnak a művek köré, s már nem az egyes műalkotásokat, hanem ezt a vélt vagy valóságos ideológiát boncolgatják és bírálják. Ilyenek voltak Lukács Györgynek az impresszionizmuskritika címszó alá vonható korai írásai is, nem Édouard Manet, nem Claude Monet, vagy Renoir és a többiek konkrét műveiről szóltak, hanem általános elvekről és teoretikus megfontolásokról. A fiatal Lukács avval a világnézeti beállítódással fordult szembe, amely a 19–20. század fordulójának pozitivizmusában gyökerezett, s amelyet nem francia festők képviseltek, hanem bécsi természettudósokból konvertálódott filozófusok. Ernst Mach eredetileg matematikus volt és fizikus, kinevezett professzora volt a prágai és bécsi egyetemnek, sok mindennel foglalkozott, még a puskagolyó röptét is tudós módon tanulmányozta. Amikor William James összeismerkedett vele Prágában, azt írta feleségének a találkozásról, hogy még senki nem tett rá ilyen mély benyomást intellektusának zsenialitásával.