A szabadidős fizikai aktivitás a gyermekek életének még szerves részét képezi, azonban az életkor előrehaladtával az aktivitási szint csökkenő tendenciát mutat: longitudinális vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a serdülőkor évei alatt ez a csökkenés igen jelentős [30]. Az életkori meghatározottság mellett a nemi hovatartozás is jelentős hatást gyakorol a sportolási szokásokra; e tekintetben a lányok hátrányos helyzetéről beszélhetünk, különösen a kései serdülőkorban. Ez sokszorosan igaz a testedzés rendszerességében, ami kapcsolatba hozható a fiúk és lányok eltérő sportmotivációjával is. A lányokra sokkal inkább jellemző, hogy azért sportolnak, hogy karcsúak, egészségesek legyenek, míg a fiúk gyakran a versenyzés kedvéért, az erejük demonstrálásáért, illetve a győzelemre való törekvés kedvéért sportolnak [31]. A különbségek magyarázhatók még a fiúk és a lányok eltérő attitűdjével is: a fiúk többre értékelik a versenyszellemet, a sportteljesítményt, míg a lányokra ez kevésbé jellemző. Emellett a serdülőkori sportolási szokásokban jelentkező nemi különbségek azzal is magyarázhatók, hogy a sportklubokban való részvétel a fiúkra jellemzőbb, míg a lányok közül kevesebben iratkoznak be ilyen klubokba. A 4. táblázatban szegedi általános és középiskolások körében előforduló szabadidős fizikai aktivitás gyakoriságait láthatjuk nemenkénti bontásban, amely jól tükrözi az előbbi megfigyeléseket.