Összetett okok következtében az impedanciaalapú testösszetétel-becslés eredményei még napjainkban is bizonytalanok. Az azonos készülékkel standard körülmények között végzett ismételt vizsgálatok eredményei egymással szoros kapcsolatban vannak, a készülékek eredményei közötti egyezés azonban már sok kérdést vet fel. Egyes készüléktípusok megbízhatósága és így alkalmazhatósága a túlsúlyos-elhízott határon inkább kritikus, mint bizonytalan. Mai ismereteink szerint a testösszetétel változásának (tehát a kialakult differenciák) bemutatására alkalmas lehet az eljárás. Az egyetlen adatfelvétel abszolút értékei azonban bizonytalanok. Többek között O’Brien és munkatársai véleménye az, hogy az általuk alkalmazott technikával (a márkanevet itt szándékosan mellőzzük) nyert adatok klinikai alkalmazása még a bizonyítottan víztérfogat-változással járó kórképekben sem egyértelmű, pedig az impedanciaelv kiterjesztésével éppen a teljes víztérfogat és a zsírmentes testtömeg becslését célozták meg a fejlesztők [100]. A vizsgálók összecsengő véleményét Heymsfield és munkatársai [12] foglalták össze: A leglényegesebb alkalmazási korlát az impedanciaindexek korlátozott érzékenysége, amelyek még standard körülmények között is nagy becslési hibát eredményezhetnek. A testösszetétel biológiailag is jelentős változásával párhuzamosan például nemcsak a zsírszövet mennyisége változik, hanem a szervezet elektrolitmennyisége is és az víztérben (mint oldatban) mérhető ionok mennyisége is. A két változás viszont nem szükségszerűen arányos. Lohman és munkacsoportja arra a következtetésre jutott, hogy a bioimpedancia vizsgálatok eredményeinek variabilitása nagyobb, mint a jól megválasztott bőrredővastagságon alapuló becsléseké.