Az alkoholizmus nemcsak az alkoholista betegsége, hanem – mivel a családon belül minden mozdulatot, érzelmet, gondolatot és cselekedetet az alkohol befolyásol – sokkal inkább családi problémának tekinthető. A családtagok gyanakvóan figyelik az alkoholista tetteit, amelyek gyakori felelősségre vonáshoz, konfliktushoz vezethetnek. Az alkoholistát nélkülözik a családi feladatok elvégzésénél és érzelmileg is egyre távolabb kerülhetnek tőle. A családtagok, főleg a gyerekek, saját maguk sikertelenségét hihetik az ivás okának. Az érzelmi lehangoltság, amelyet az alkoholista okoz az ivással, mindenkit elkeserít, egészségtelen hangulatot teremt, és szétfeszíti azokat a kapcsolatokat, amelyek a családot összetartják. Mindenki egyedül próbál megoldást találni a bajok feldolgozására, és a normális családi kommunikáció felbomlik. Tehát amikor alkoholbeteg van a családban, a családtagok önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítják. Hogy csökkentsék rossz érzésüket (kognitív disszonancia), vagy az alkoholista iránti szeretetből, a családtagok különféle szokatlan szerepeket vállalnak. Ezekkel a szerepjátszásokkal a családtagok valójában segítenek az alkoholistának az ivásban, részt vesznek játszmáiban. Ezért nagyon fontos, hogy az alkoholizmus mint betegség természetét minél szélesebb körben megismerjék, és az előítéletek és félelmek helyett nyitottan és befogadóan szembe tudjanak nézni a problémával.