Fazekas Tamás

Pitvarlebegés


Elektromos egyenáramú cardioversio (DC sokk)

Az elektromos áram(csapás) potenciálisan cardiotoxicus, a villámcsapás pédául szívmegállást okozhat. Hatása nagymértékben függ az áram erősségétől, továbbá – sok egyéb tényező mellett – az expozíció időtartamától, valamint az áramsűrűségtől. Az elektromos áramot 1775-ben Peter Christian Abildgaard (1740–1801) dán állatorvos alkalmazta először életmentésre: az áramütéssel eszméletlenné tett tyúkokat újabb áramcsapással „fölélesztette” (5. ábra) (24). A jelenséget megmagyarázni természetesen akkor még nem tudta. Áramforrásként ún. leideni palackokat (ez volt az egyik első elektromos kondenzátor) használt. A 19. század végén kutyakísérletekben Prevost és Batelli ventricularis fibrillációt (VF) szüntetett meg nagy energiájú árammal (118). 1947-ben Claude S. Beck, aki szívsebész volt, váltóáramú (AC = alternating current) defibrillátorral végzett sikeres intrathoracalis (QRS-aszinkrón) defibrillálást (4). Paul M. Zoll és munkatársai 1956-ban ismertették a külső, transthoracalis defibrillációt, amelynél még ők is váltóáramot használtak (170). Az egyenáramú (DC = direct current) cardioverter-defibrillátor és az EKG kamrai (QRS-) komplexusához szinkronizált áramütés (cardioversio) Lown és kollégáinak munkássága révén terjedt el (99, 100). Az egyenáramú cardioverter-defibrillátort Magyarországon az Országos Kardiológiai Intézetben 1964-ben kezdték alkalmazni. A kétfázisú hullámformával működő, hordozható defibrillátort Kouwenhoven munkacsoportja fejlesztette ki 1962-ben a balti­more-i Johns Hopkins Egyetemen (89, 90). Korszellemet megelőző „Mine Safety diphasic” defibrillátoruk azonban nem terjedt el (6. ábra) (91).

Pitvarlebegés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 911 5

A pitvarfibrilláció prevalenciája az Európai Unió 55 évnél idősebb populációjában folyamatosan emelkedik, s hasonló trend jellemzi a pitvarfibrillációnál ritkább pitvarlebegést, amelynek nevezéktana, etiopatogenetikai és klinikai spektruma az utóbbi tíz évben teljesen átalakult. A szerzők ismertetik a pitvarlebegés történetét, a macroreentry-tachycardiák új klasszifikációját, epidemiológiáját, etiopatogenezisét, EKG-differenciáldiagnosztikáját, valamint a gyógyszeres, transoesophagealis ütemszabályzó és transzkatéteres ablatiós terápia módozatait. A könyv nem csupán belgyógyász kardiológusoknak, hanem a sürgősségi és intenzív betegellátó osztályokon tevékenykedő kollégáknak az érdeklődésére is számot tarthat, a beteggel először találkozó háziorvosokról nem is szólva, akiknek elsőrendű föladata a jó „betegút” kijelölése, az új keletű vagy rekurrens supraventricularis tachyarrhythmiában szenvedő betegek kardiológiai/szív-elektrofiziológiai központba irányítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-pitvarlebeges//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave