A cardioversio „vezetésén” túl napjainkban a képalkotó eljárások a különböző invazív kardiológiai beavatkozások monitorizálásának nélkülözhetetlen részévé váltak. Az AFl kezelésében egyre nagyobb teret nyernek a különböző transzkatéteres ablatiós eljárások (l. 9. fejezet). Az ablatio biztonságos és sikeres elvégzéséhez képi monitorizálás szükséges, ezért a módszer klinikai bevezetésével egy időben megnőtt az igény a képalkotó eljárások szív-elektrofiziológiai célzatú adaptálására is. Az 1990-es évek újítása az intracardialis echokardiográfia (ICU = intra­cardiac ultrasound), amelynek létrejöttét a technikai fejlődés, a transzducerek miniatürizálódása tette lehetővé (9. ábra) (35–37). Lényegében egy nagy frekvenciájú (5–10 MHz) transzducerrel ellátott katéterről van szó, amelyet az egyik vena femoralis punkciója után vezetnek föl a jobb pitvarba, és innen ellenőrzik a beavatkozást. A módszer hátránya az invazivitás és a magas ár. „Klasszikus” (típusos és fordítottan típusos) AFl ablatiójakor nincs szükség feltétlenül ICU-ra, de nehézségek esetén segítséget nyújthat, különösen olyan esetekben, amikor anatómiai variációk nehezítik a beavatkozást. Sokszor előfordul, hogy a musculus pectinatusok között mély recessusok húzódnak, amelyek akadályozzák az „ablatiós vonal” korrekt kialakítását, meghúzását, a katéter pontos illeszkedését. Ilyenkor a valós idejű (real-time) ICU segíti az operatőrt a katéter pontos pozicionálásában, az ablatio sikeres elvégzésében (38, 39). Az ICU azonban, említettük, invazív és drága módszer/eszköz, ezért szükségesnek látszott olcsóbb, költséghatékonyabb eljárások kifejlesztése. Történtek kísérletek az egyszerű TTE adaptálására (40), amikor is a szerzők módosított parasternalis hosszanti nézetből próbálták feltérképezni a CTI-t és az Eustach-billentyűt, ám ez az eljárás nagy gyakorlatot igényel, és egyértelműen jó echoablakot, amely nem minden beteg esetében van meg. Napjainkban a real-time háromdimenziós transoesophagealis echokardiográfia (RT 3D TEE) látszik a legígéretesebb módszernek az ablatiós eljárások irányítására, ellenőrzésére. Faletra és munkatársainak úttörő munkássága bizonyította (41, 42), hogy RT 3D TEE segítségével csaknem sebészeti precizitással (fel)térképezhető az ablatiós zóna, nagyon pontosan lokalizálhatók a katéterek, és – ami úgyszintén fontos – szignifikánsan rövidül a radiációs idő (10. ábra). A módszert már congenitalis vitiumos betegeken is kipróbálták (43). Az új eljárást lehet kritizálni a tekintetben, hogy általános anesztéziát (altatást) igényel, ám az új, kisméretű transzducerek elterjedésének köszönhetően minden bizonnyal kiiktatható lesz a módszernek ez a hátránya is (41).