Károly Krisztina

Szövegtan és fordítás


Retorikaistruktúra-elmélet és fordítás

Bár a fordítástudományi szakirodalomban találunk utalásokat a retorikaistruktúra vizsgálatának jelentőségére a funkcionális ekvivalencia megteremtésében (pl. Hatim, Mason, 1990: 182, 190; Nord, 1997: 32; Papegaaij, Schubert, 1988; Tirkkonen-Condit, 2002), tudomásunk szerint egyelőre nem állnak rendelkezésre empirikus eredmények konkrétan az RSE fordítási célú felhasználására vonatkozóan. Ugyanakkor Tirkkonen-Condit (2002: 13) kifejezetten hangsúlyozza az RSE modell hasznosságát (különösen Mann, Thompson [1986, 1988] és Mann, Matthiessen és Thompson [1992] munkájára támaszkodva) a fordítás folyamatának megértését célzó kutatásokban, amikor az ún. „fordítói szakértelem” szerepének és jellemzőinek feltárása a cél. Rámutat arra, hogy a fordítói szakértelem egyik fontos alkotóeleme a fordító azon képessége, amelynek eredményeként képes a szöveg egészének globális értelmezésére, vagyis képes egy ún. „makro”-szemszögből átlátni annak hierarchikus retorikai struktúráját. E képesség célzott fejlesztésére az RSE igen hatékony segítséget nyújthat a fordítóképzésben, mivel lehetővé teszi a szövegek retorikai struktúrájának feltérképezését, majd az adott szövegtípusokra vagy műfajokra jellemző strukturális sajátosságok rendszerbe foglalását és tudatosítását. Mint az a fenti kutatásokból is kiderül (pl. Magnuczné Godó, 2003), bizonyos kultúrák jelentős eltéréseket mutatnak abból a szempontból, hogy milyen retorikai felépítést és milyen kapcsolódási propozíciókat részesítenek előnyben, vagy érzékelnek könnyebben feldolgozhatónak. Minél távolabb állnak ezek a preferenciák egymástól, a fordító feladata annál összetettebb, mivel várhatóan annál több változtatást kényszerül végrehajtani a forrásnyelvi szöveg eredeti retorikai struktúráján, hogy a célnyelvi befogadók számára is követhető szerkezetű fordítást hozzon létre.

Szövegtan és fordítás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 312 1

A fordítás annyira komplex jelenség, hogy összes aspektusát egyszerre tanulmányozni reménytelen vállalkozás lenne. A fordítástudomány a rokon tudományágak paradigmáira támaszkodik, és ezek alapján dolgozza ki saját elméleteit és módszereit. E kötet a szövegtan és a fordítástudomány érintkezési pontjait tárja fel, és a fordítási szöveg és a fordítási szövegalkotás sajátos jellemzőit írja le. A fordítás mint szöveg vizsgálatát az teszi különösen relevánssá, hogy a kutatások tanúsága szerint a fordítási szöveg valahogy „más", mint a többi, nem fordítás eredményeként keletkezett szöveg. Egyesek szerint ez a másság elsősorban szövegszinten ragadható meg. A tudomány egyre többet tud e témáról, és örvendetesen növekszik a magyar nyelvű kutatások száma is. Ezért vált időszerűvé és szükségszerűvé a rendelkezésre álló ismeretek áttekintő összegzése. A kötet elsődleges célja elméleti természetű: ismerteti a szövegtani kutatások azon eredményeit, amelyek meghatározzák a fordítási szöveg és a fordítási szövegalkotás tanulmányozásának elméleti és módszertani irányvonalait, és bemutatja a tudományterület legfontosabb eredményeit. A kötet leíró szemlélettel, és a modern szövegvizsgálatokra jellemző kognitív keretben közelíti meg a szöveget mint szerkezetet és mint folyamatot. Az összegző áttekintés mellett a könyvnek vannak fontos gyakorlati céljai is. Rávilágít a különféle elméletek és módszerek további alkalmazási lehetőségeire és azokra a tudományos problémákra vagy kérdésekre, amelyek megválaszolása még a jövő feladata. Mivel korunk tudományos vizsgálódásainak alapfeltételévé vált a kutatás-módszertani megalapozottság, külön figyelmet szentel a szövegelemzés módszertani sajátosságainak is. Ajánljuk a kötetet a felsőoktatás számára, tanároknak, kutatóknak és diákoknak, fordítóképzésben részt vevő szakembereknek, gyakorló fordítóknak és mindazoknak, akik a téma iránt érdeklődnek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/karoly-szovegtan-es-forditas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave