Az életkor nyelvtanulásban betöltött szerepe az idegen nyelvi kutatások egyik gyakori dilemmája (lásd pl. Pfenninger & Singleton, 2017; Singleton, 2014). Míg gyermekkorban látványos a kognitív és metakognitív fejlődés, melyek fontos tényezői az idegen nyelvek tanulásának és a stratégiahasználatnak, nem mondhatjuk, hogy a stratégiahasználat lineárisan fejlődne. Mi egyéb változhat az életkorral? Mindenképpen említenünk kell az olyan tényezőket, mint a tanulási célok, a környezet elvárásai, a tanulás mennyisége, a megtanulandó anyag, a feladattípusok, a tanulási környezet, a tanulás módja, a segédeszközök elérhetősége, az infokommunikációs eszközök használata, más nyelvekkel már kipróbált módszerek átemelése és a motiváció. Például egy alsó tagozatos kisgyermek legtöbbször nem önállóan tanul, hanem tanári vagy szülői segítséggel. Az ő stratégiahasználatát erősen befolyásolja a felnőttek tanítási, feladatmegoldási vagy tanulási mintái, azaz hogy hogyan tanulnak vele, és ezáltal milyen stratégiákra vezetik rá. A nagyobbak több időt töltenek egyedül a tanulással, több egyénileg megoldandó feladatot kapnak (pl. fogalmazásírás), sokat vannak online (ami során internetes szótárakban kereshetik meg az ismeretlen szavakat), és sokkal inkább maguk irányítják azt, hogy a célnyelvet hogyan használják az iskolán kívül is.