Az intervallumskála legfőbb kritériuma, hogy az azonos nagyságú tartományok a skálán azonos nagyságú tényleges különbségeket reprezentálnak. Például ha egy intelligenciateszten Anna 20 ponttal többet ér el, mint Bella, de Bella is 20 ponttal ér el többet, mint Cili, akkor azt mondhatjuk, hogy Anna mentális képessége annyival jobb Belláénál, mint amennyivel Belláé jobb Ciliéhez képest, tehát tudjuk értelmezni a pontszámbeli különbségeket. Mivel azonban nem tudjuk meghatározni a skála nullpontját, arról például nincs értelme beszélni, hogy valaki kétszer annyira intelligens lenne, mint a másik. Az intervallumskála hétköznapibb megjelenési formája a hőmérsékletmérés: a 25 és 30 Celsius-fokos hőmérséklet között fizikailag pontosan ugyanannyi a különbség, mint 10 és 15 fok között. Mégsem mondjuk azt a 30 fokos hőségre, hogy kétszer olyan meleg van, mint 15 fokban. A nullpont ugyanis konvenció kérdése, nem abszolút, és a skála felvehet negatív értékeket is. Fahrenheit-skálán mérve ugyanezeket a hőmérsékleteket már valóban nem állítjuk, hogy az egyik kétszerese lenne a másiknak, de a különbség számszerűsítve továbbra is ugyanannyi marad a két hőmérséklet között.