A változás szemantikai lényege alapján egy funkcionális osztályozás a változások alaki és jelentésbeli összefüggését tárgyalja. Ezen osztályozás szerint a következő típusokat állapíthatjuk meg: 1. Megmaradhat az alak és a jelentés is. Ebben az esetben nincs jelentésváltozás (ez logikusan felállítandó csoport, de aligha találnánk olyan példát, amelyik illik bele, tekintve a nyelv folytonos változását). Egyalakú és egyjelentésű szónak tűnik pl. a ködmön, de aki Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét olvasta, annak számára a szóhoz az alapjelentésen (denotatív jelentésen) túl a szóhangulat konnotációi tapadnak. Az alak és a jelentés megmaradásának inkább megfelelnek a speciális használatú szakszavak és az összetett szavak (favágó, HB. birsagnop), de a jelentés átalakulása ezekben is érvényesül (kézirat 1. ’kézzel írott szöveg <szemben a nyomtatott szöveggel>’, 2. ’bármilyen technikával létrehozott [kézzel írott, írógéppel írott, szövegszerkesztővel kinyomtatott vagy akár csak elektronikus formában létező] szöveg, amely alapján a nyomtatás történik’). – 2. Megmarad az alak és változik a jelentés (részletesebben l. 2.1.). 3. Változik az alak, de a jelentés ugyanaz marad. E csoportba sem nagyon lehet egyértelmű példákat találni. Az olyan jelenségek, mint a szóösszerántás: (kegyelmed →) kend, (tekintetes →) téns, (Isten úgy segéljen →) Isten uccse vagy a szórövidítés: (paradicsom →) pari, (meglepetés →) meglepi a denotatív jelentés szempontjából jelentésváltozás nélküliek. Ám a szóhangulat változása miatt e példák is átvezethetők a következő csoportba. – 4. Változik az alak is, a jelentés is (részletesebben l. 2.2.).