Mivel egy adott szó alapjelentése a legáltalánosabb jelentés, ebből következik, hogy a jelentés változásának fő iránya a szűkülés. Ez azt jelenti, hogy minden egyes további jelentés egy adott irányba szűkíti, specializálja a meglevő alapjelentést. Az édes szó az íz főnév -s képzős változata (ízes ~ ézes). Jelentése: ’<valamilyen> íze van’ → ’ehető, iható, ízérzettel élvezhető’. Gondoljunk ilyesféle példákra, mint: édesvíz (↔ sósvíz), édeskáposzta (↔ savanyú káposzta). A szó mai legáltalánosabb jelentése (’a cukor ízéhez hasonló’) az alapjelentés leszűkítése egyetlen ízérzetre. A ház szó jelentése a HB.-ben még általános: ’lakóhely’. Mai legáltalánosabb jelentése egyértelmű szűkülés: ’lakóház, épület’. Az állat szó az áll ’fennáll, létezik’ szó származéka. Korábbi általános jelentése: ’ami fennáll, ami van, adott helyzet, valóság’ (ebbéli jelentésében használja a Bécsi kódex.). Bizonyos jelzős szerkezetekben (asszonyi állat, barom állat, oktalan állat) a szó jelentése leszűkült, a változás menete: ’létező dolog’ → ’élőlény’ → ’nem növény, nem gomba, nem ember élőlény’. A tehén eredeti jelentése ’szarvasmarha’. A régi tehénpásztor jelentése ’marhapásztor’, a tehénhús-é ’marhahús’ (a marhahús csak 1764-ből adatolható). A tehén szó jelentésszűkülése (→ ’nőstény marha’) a marha ’vagyon’ → ’lábasjószág’ jelentésátalakulását (amely egyébként szintén jelentésszűkülés) követően történt meg, s ekkor a marha vette át a tehén addigi ’szarvasmarha’ jelentését. A bűz eredetileg mindenféle szagot jelenthetett, majd leszűkült a ’rossz szag’ jelentésre (keleti nyelvjárásainkban ma is őrzi a korábbi semleges jelentést, hiszen ellátható pozitív jelzővel is: jó bűzű ’illatos’). Az óra jelentheti az időtartamot, az ezt mérő szerkezetet, de ennek a szerkezetnek a számlapját is. A vadászrepülők nyelvhasználatában („Ellenséges gép egy óránál!”) az óra jelentése csupán a számlapra utal (amely ebben a kontextusban általában a teret és az alapvető irányokat szimbolizálja). A szűkülés tehát a jelentésviszony szintjén értelmezendő: az új jelentés az eredeti jelentésnek csak bizonyos elemeit viszi tovább. Ettől független a jelentések számának gyarapodása, amely a jel kiterjesztését jelenti újabb és újabb dolgok megnevezésére (metaforikus vagy metonimikus alapon).