Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


„Fundamentális” variáció – tipológiai megfigyelések

A következőkben hét genetikailag és tipológiailag eltérő nyelv közelebbi vizsgálatára kerül sor. Látni fogjuk, hogy ezekben a nyelvekben milyen módon járul hozzá a mondat bal perifériája a koherencia megteremtéséhez. Lényeges azonban már most hangsúlyozni, hogy Herring terminológiájával élve mind a hét nyelv SV típusú, tehát mind a nem igével kezdő nyelvtípust képviseli. A nyelvek között eredetük alapján közelebbi vagy távolabbi kapcsolat áll fenn, amely első pillantásra az indoeurópai nyelvek és a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek elkülönítését, másrészt pedig az indoeurópai csoport további differenciálását teszi indokolttá. Mint már korábban említettem, a finnugor nyelvcsaládból a magyar és a finn, az indoeurópai nyelvek közül pedig részben germán nyelvek (német, angol és svéd), részben pedig egy neolatin és egy szláv nyelv (a francia ill. az orosz) szerepelnek az összehasonlításban. Az említett SV típusú nyelvek genetikai hovatartozása és a közöttük fennálló rokonság azonban nem látszik döntő tényezőnek a mondat bal perifériájának jellegével és jelentőségével kapcsolatban. A koherencia szempontjából szükségesnek tűnő alkategóriák felállítása tipológiai sajátosságokra épül, amelyek a genetikai csoportosítástól lényegesen eltérő besorolást követelnek meg.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave