MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Válts MeRSZ+ -ra!

Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A véges igeség ismérvei

Ha a birtokos funkciót ki tudtuk is zárni, attól még nem bizonyítottuk be, hogy csakis igéről lehet szó, hiszen alanyesetet igenévtől is származtathatunk, mint pl. a -ván, -vén esetében (Sárik 1998). Hogy el tudjuk dönteni a kérdést: véges ige vagy igenév szerepel-e a kérdéses szerkezetben, a másik hasonló személyjelölt szerkezetet is segítségül kell hívnunk a kiderítéséhez. Az eltérés csupán annyi a két személyjelölt szerkezet között, hogy az EJ-ben a személyjelölő nem a verbális elemen jelenik meg (vér-e), pontosabban az igei elemen nem jelenik meg nyílt toldalék (hullott). A HJ-ben viszont van személyjelölő a verbálison (vezett-e). A HJ-ben tárgyas igék fordulnak elő (vezette), míg az EJ-ben tárgyatlanok (hullott). Ha a személyjelölő a nominális és a verbális tag közötti egyeztetés kifejezője lenne, akkor nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért van különbség a HJ és az EJ között, és nem tudnánk megindokolni azt sem, miért nem található meg a vére hullott esetében, azaz miért nincs *vére hullotta. Ha csupán igenévi személyragozásról lenne szó a Vágó István vezette esetében, akkor a személyragok nem hiányozhatnának a vére hullott csoport esetében sem, hiszen mindkettő az alanyi argumentuma a verbális elemnek. Az eltérés abban a jellemzőben ragadható meg, hogy ahol a személyjelölő a verbális elemen jelenik meg, tárgyas igék állnak, ahol pedig a személyjelölő nem az igén jelenik meg, tárgyatlanok. A tranzitív igék az alannyal és határozott tárgy esetén a tárggyal is egyeznek, és határozott tárgy esetén tárgyas (határozott tárgyú) igeragok, míg határozatlan tárgy esetén alanyi (általános) személyragok szerepelnek az igén. A HJ-ben az ige mind az alanyával (Vágó István), mind pedig rejtett tárgyával, amely az antecedenst (vetélkedő) képviseli a beágyazott tagmondatban argumentumként, egyezik (vezett-e-Ø). Rebrus (1998; 2000) definitumjelölőnek nevezi a tárgyas igeragozás E/3. személyű végződését, amely megjelenhet a tárgyas paradigmájú alakok egy részén. Rebrus egy lehetséges szegmentálás alapján úgy is elemezhetőnek tartja az ilyen alakokat, hogy a definitumjelölő -(j)A külön morfémaként jelenik meg, és ehhez kapcsolódik az igei személyrag. Ez E/3. személyben a 0 morféma, mint alanyi ragozásban, de például T/2. személyben -(A/O)tOk személyrag kapcsolódhat hozzá, szintén úgy, mint alanyi ragozásban: vezet-ett-0 (alanyi)/vezet-t-e-0 (tárgyas) és vezet-t-etek (alanyi)/vezet-t-é-tek (tárgyas).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kedvenceimhez adás

A kiadványokat, képeket, kivonataidat kedvencekhez adhatod, hogy a tanulmányaidhoz, kutatómunkádhoz szükséges anyagok mindig kéznél legyenek.

Ha nincs még felhasználói fiókod, regisztrálj most,
vagy lépj be a meglévővel!

Személyes mappák
Mappába rendezés

A kiadványokat, képeket mappákba rendezheted, hogy a tanulmányaidhoz, kutatómunkádhoz szükséges anyagok mindig kéznél legyenek.

A MeRSZ+ funkciókért válaszd az egyéni előfizetést!

Személyes mappák
Kivonatszerkesztés

Intézményi hozzáféréssel az eddig elkészült kivonataidat megtekintheted, de újakat már nem hozhatsz létre.

A MeRSZ+ funkciókért válaszd az egyéni előfizetést!

Kivonatkészítés
Folyamatos görgetés

Választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan olvasnád-e a könyveket. A görgetősávon mindig láthatod, hol tartasz, mintha csak egy nyomtatott könyvet tartanál a kezedben.

A MeRSZ+ funkciókért válaszd az egyéni előfizetést!

Folyamatos görgetés
Kivonat
fullscreenclose
printsave