Ha a birtokos funkciót ki tudtuk is zárni, attól még nem bizonyítottuk be, hogy csakis igéről lehet szó, hiszen alanyesetet igenévtől is származtathatunk, mint pl. a -ván, -vén esetében (Sárik 1998). Hogy el tudjuk dönteni a kérdést: véges ige vagy igenév szerepel-e a kérdéses szerkezetben, a másik hasonló személyjelölt szerkezetet is segítségül kell hívnunk a kiderítéséhez. Az eltérés csupán annyi a két személyjelölt szerkezet között, hogy az EJ-ben a személyjelölő nem a verbális elemen jelenik meg (vér-e), pontosabban az igei elemen nem jelenik meg nyílt toldalék (hullott). A HJ-ben viszont van személyjelölő a verbálison (vezett-e). A HJ-ben tárgyas igék fordulnak elő (vezette), míg az EJ-ben tárgyatlanok (hullott). Ha a személyjelölő a nominális és a verbális tag közötti egyeztetés kifejezője lenne, akkor nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért van különbség a HJ és az EJ között, és nem tudnánk megindokolni azt sem, miért nem található meg a vére hullott esetében, azaz miért nincs *vére hullotta. Ha csupán igenévi személyragozásról lenne szó a Vágó István vezette esetében, akkor a személyragok nem hiányozhatnának a vére hullott csoport esetében sem, hiszen mindkettő az alanyi argumentuma a verbális elemnek. Az eltérés abban a jellemzőben ragadható meg, hogy ahol a személyjelölő a verbális elemen jelenik meg, tárgyas igék állnak, ahol pedig a személyjelölő nem az igén jelenik meg, tárgyatlanok. A tranzitív igék az alannyal és határozott tárgy esetén a tárggyal is egyeznek, és határozott tárgy esetén tárgyas (határozott tárgyú) igeragok, míg határozatlan tárgy esetén alanyi (általános) személyragok szerepelnek az igén. A HJ-ben az ige mind az alanyával (Vágó István), mind pedig rejtett tárgyával, amely az antecedenst (vetélkedő) képviseli a beágyazott tagmondatban argumentumként, egyezik (vezett-e-Ø). Rebrus (1998; 2000) definitumjelölőnek nevezi a tárgyas igeragozás E/3. személyű végződését, amely megjelenhet a tárgyas paradigmájú alakok egy részén. Rebrus egy lehetséges szegmentálás alapján úgy is elemezhetőnek tartja az ilyen alakokat, hogy a definitumjelölő -(j)A külön morfémaként jelenik meg, és ehhez kapcsolódik az igei személyrag. Ez E/3. személyben a 0 morféma, mint alanyi ragozásban, de például T/2. személyben -(A/O)tOk személyrag kapcsolódhat hozzá, szintén úgy, mint alanyi ragozásban: vezet-ett-0 (alanyi)/vezet-t-e-0 (tárgyas) és vezet-t-etek (alanyi)/vezet-t-é-tek (tárgyas).