Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A polaritásos hatásláncrendszerek

A ℜeALIS élethossziglani jellegével összhangban áll az a felfogás, hogy az interpretáló a régensek jelentését az őt érő nyelvi impulzusok hatása alatt teljes vonzatszerkezetváltozat-családokat jellemző polaritásos hatásláncrendszerek (Alberti 1997a; 2006) kiépítésével ragadja meg és tárolja. Az említett cikkeimben kifejtem, hogy ezek szerkezetét hogyan lehet kiszámítani bizonyos vonzatszerkezetek meglétéből kiindulva, hogy aztán további vonzatszerkezet-változatok jól vagy nem jól formáltságára következtethessünk, továbbfejlesztve a (kissé megbízhatatlan) thematikus szerepekre alapított lexikai–szemantikai elméleteket (Komlósy 1992). Ehelyütt némi szemléltetésre kerítek sort, amivel talán ismét próbára teszem a lexikai szemantika iránt kevésbé érdeklődő szintakták türelmét. Teszem mindezt azért, mert a (13) táblázatot követő bekezdésben kifejtett megközelítést elméletileg jelentős és a számítógépes alkalmazásban hasznos tudományos eredménynek tartom, külön szálakon futó kutatások találkozási pontjának. Azt, hogy egyetlen szerves rendszer részeként adhatunk számot egyfelől arról, hogy milyen vonzatok jelennek meg a régens mellett és milyen morfológiai esetben; másfelől arról, hogy milyen hatóköri sorrendet és milyen topik, kvantor vagy fókusz információs funkciót vesznek fel; továbbá mindezt milyen determináltságú főnévi kifejezések révén (13); és hogy mindebből milyen szórendi és intonációs változatok adódnak (14).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave