Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


A prozódia helye a nyelvképesség vizsgálatában

A szintaxis–prozódia interfész vizsgálatának új lendületet és aktualitást adott egy újabb vizsgálati szempont felmerülése Hauser, Chomsky és Fitch tanulmánya (Hauser et al. 2002) nyomán. Eszerint tovább lehet finomítani a kompetencia– performancia (és ennek megfelelően a szintaxis és a prozódia) viszonyának vizsgálatát azáltal, hogy – feltevésük szerint – a szűkebb értelemben vett nyelvképesség (FLN, Faculty of Language in the Narrow Sense) nem mást tartalmaz, mint a rekurzió képességét. Továbbá, a rekurzió csak a szintaxisban jelenik meg, bármilyen egyéb nyelvi és nem-nyelvi szinten levő megjelenési formája nem hozható vele összefüggésbe. Kísérletek sorával sikerült igazolnunk (Hunyadi 2006; 2009; 2010), hogy a prozódia valóban rekurzív és nem csupán a többek között Ladd-féle korlátozott szerkezetekben, hanem olyan alapvető szintaktikai szerkezetekben is, mint a többszörös beágyazás és a beékelés. Ugyanitt azt is sikerült feltárni, hogy a frázishatároknál nem feltétlenül az idő (a szünet) az, amit határoló elemnek tekinthetünk (így lényegében megválaszolva a szünet ilyen szerepére vonatkozó, Watson–Gibson (2004) által jelzett, fentebb említett gondokat). Végül feltárva a prozódia néhány általános, nyelven túlmutató szabályát, azt a kérdést is más megvilágításba helyezhetjük, vajon mennyire kell elvárnunk azt, hogy a prozódia a szintaxis leképezése legyen. (Mindezekről részletesen szólunk a 3. pontban.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave