Bartos Huba (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Új irányok és eredmények a mondattani kutatásban


„Fundamentális” törvényszerűségek

A nyelvészeti szakirodalomban számos javaslat található arra vonatkozóan, hogy mely elvek és tendenciák tekinthetők alapvetőnek az információstruktúra szempontjából. Ezek közül elsősorban az az elv érdemel említést, amelyet Gundel (1988) az „adott információ az új információ előtt” elve (Given Before New Principle) néven a következőképpen foglal össze: „State what is given before what is new in relation to it”.1 A Prágai Iskola kutatásai óta – ahol ez az elv „téma < réma” szabályként szerepel (vö. Firbas 1971) – a legtöbb munkában ennek az elvnek tulajdonítanak döntő, sőt univerzális jelentőséget. Ez a funkcionális és kognitív stratégiákon alapuló elv közeli rokonságot mutat más fontos elvekkel, amely a nyelvészeti kutatásban egyrészt a „téma először” elve (Theme First Principle), másrészt pedig „diskurzus-ikonicitási elv” (Discourse Iconicity Principle) néven ismeretesek. Tomlin (1986, 37) a „téma először” elve révén azt emeli ki, hogy a tematikus információ a kevésbé tematikus információ előtt áll a mondatban.2 Lényeges azonban annak a figyelembevétele is, hogy Tomlin pszicholingvisztikai elméletében a „tematikus” fogalom nem esik egybe az „adott” ill. „ismert” információval, hanem arra az elemre utal, amely a figyelem magára vonásával a mondatot megalapozza. A diskurzus-ikonicitási elvvel Herring az ikonikusság szerepét hangsúlyozza a mondatok összefűzésénél, amely szerint az információk optimális elhelyezésénél annak van a legnagyobb jelentősége, hogy az adott ill. új információ a szöveg azon részének a közelében helyezkedjék el, amellyel a legközelebbi kapcsolatban áll: „Information ideally is placed as close as possible to the part of the discourse to which it relates”3 (Herring 1990, 164). Következésképpen ismert információ a mondat bevezetésében, új információ pedig a mondat későbbi részében várható.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 23. kötetének központi témája a szintaxis helye a modern nyelvelméletben. A kötet egyúttal tisztelgés is Kiefer Ferenc akadémikus előtt, 80. születésnapja alkalmából.

Az első rész (Elméletek, modellek, univerzálék) tanulmányai részben kevésbé ismert nyelvészeti modellek szintaktikai alkalmazhatóságát mutatják be, részben az általános tipológia szintjén működő információszerkezeti elveket, mintázatokat vizsgálják.

A második rész (Modulok és kapcsolódásaik) a modern grammatikaelmélet egyik legsajátosabb, eredményeit tekintve talán leggyümölcsözőbb vizsgálati módját követő, az emberi elme részeként feltételezett nyelvi rendszer egyes összetevői közötti kapcsolódásokat tanulmányozó cikkekből áll. Találunk itt elemzéseket a szintaxis és a szemantika, a szintaxis és a prozódia együttműködéséről, valamint arról, hogy a szintaxis, a tudatelmélet és az afáziás jelenségek együttes vizsgálata milyen új következtetésekre vezethet.

A kötet harmadik része (A fókusz kérdésköre) három olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a fókuszjelenségek megfelelő értelmezéséről újabban felpezsdült szakmai vitához szólnak hozzá, teljesen új megközelítéseket, elemzéseket, megfontolásokat javasolva. Jól látható belőlük, hogy noha a fókuszálás a magyar nyelvben önálló szintaktikai konstrukció, alkalmazásának feltételeit jól leírni és magyarázni csak a szemantika és a pragmatika felől közelítve, információszerkezeti alapokon lehetséges.

A kötet negyedik része (Elemzések, alkalmazások) esettanulmányokat gyűjt egybe, amelyek az általános mondattani elméleteket a magyar nyelv egyes jelenségeinek kezelésére alkalmazzák.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartos-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave