A tudatelméleti rekurzivitás Broca-afáziában szelektív módon épen maradhat a szintaktikai-szerkezeti rekurzió korlátozódása mellett. A szituatív mondatokkal az afáziás személyek a tudatelméleti beágyazás nyelvi kódolását használták fel a szintaktikai-szerkezeti rekurzió helyett a 4. kérdéstípusnál. Ezt elősegíthette az a körülmény, hogy a kérdések és a képek mentális állapotok tulajdonítását kívánták meg. A szituatív mondatok egyik komponense az egyes szám első személy jegy használata, melyet gyerekkorban előbb sajátítunk el, mint a többi személyjegyet (vö. MacWhinney 1976; Pléh 2006). Mégsem valószínű, hogy a szituatív mondatok megjelenése az afáziás válaszokban valamilyen regressziós jelenség lenne (az egyes szám első személy jegy mintegy ellenállóbb lehetne az afáziás nyelvi zavar feltételei között). Ha így volna, akkor a képekre vonatkozó minden kérdéstípusnál a válaszokban nagyjából egyenletesen kellene megjelennie a szituatív mondatoknak. De ez nincs így, a szituatív mondatok magas aránya csakis a 4. kérdéstípusnál jelenik meg a válaszokban. Az afáziás személyek meglehetősen komplex mentális állapotokat rekonstruáltak a nyelvi kérdés és a kép kontextusában. A tudatelméleti képességeik tehát épnek bizonyultak, azonban a külső szemlélő, leíró perspektíváját és a képen látható karakter nézőpontját nem váltogatták „szabadon” (ahogyan az ép személyek csoportja tette), hanem a képen szereplő nézőpontjához kötődtek. Ennek során, rekurzív művelettel, hiedelmeik komponensévé tették azokat a felfogásokat, melyeket a képen szereplő karaktereknek tulajdonítottak, és ezeket egyszerű szituatív kijelentések nyelvi formájában kódolták. Ezt – paradox módon – éppen a szintaktikai-szerkezeti rekurzió korlátozottsága válthatta ki. Az utóbbi művelet ugyanis megkerülhető azzal, hogy első személyben közvetítjük az egyébként feltételezett mentális állapotokat.