A számítógépes nyelvészeti alkalmazások gyakorlati jelentőségét az adja, hogy időközben a számítógép alapvetően és elsősorban a kinyomtatandó vagy felolvasandó – és egyre inkább elektronikus formában felhasznált – dokumentumok előállításának eszközévé vált. A Humor morfológiai leíráson alapuló helyesírás-ellenőrzőként bevezetett Helyes-e?, valamint a szintén a kilencvenes évek elején kidolgozott NyelvÉsz – később Lektor (Seregy 1991) – valójában még csak szóellenőrzők voltak. A szószintű helyesírás-ellenőrzőnek „csőlátása” van, hiszen mindig csak azt az egy szót látja, amit odaadott neki a hívó program; fogalma sincs az előző és a következő szavakról. A fentiekkel szemben, ha valaki mondatszinten ellenőriz, akkor több mindent lát, kombinálni tudja a mondat szavainak nyelvi tulajdonságait, és ezáltal bonyolultabb jelenségeket, egybeírást–különírást, vesszőhibákat is képes kezelni. Ezt a fejlesztést végezte el a MorphoLogic a Helyesebb rendszer kidolgozásakor (Naszódi 1997). A kifejlesztett módszer az ún. részleges szintaktikus leírással adja meg az egyes hibajelenségek formális szabályait. A mondatszintű helyesírás-ellenőrző jelenleg körülbelül négyezer szabályt tartalmaz, de újabb jelenségek leírásával a korábbi szabályok módosítása nélkül is bővíthető. A magyar elválasztást nem lehet az elválasztási szabályok puszta gépi kezelésével megoldani. A Helyesel elválasztó rendszer (Prószéky–Kis 1999), amely a megjelenése után hamarosan összeépült a Helyes-e? helyesírás-ellenőrzővel, a szótagolás tökéletes megoldásához a Humor morfológiai elemző programot használja. Ennek a feladata ebben az esetben az egyes szóalakokat felépítő morfémák határainak megtalálása. A kérdéses szóalak morfológiai elemzése segítségével megállapítható, hogy az elválasztás szempontjából összetett szó-e, és ha igen, melyek azok a morfémahatárok, amelyek felülbírálják az egyszerű szótagolással kapott elválasztási pozíciókat. A választékos fogalmazás támogatására a MorphoLogic kidolgozott egy toldalékoló szinonimaszótárt, a Helyette rendszert (Prószéky–Tihanyi 1993). Ez három, nyelvi szempontból fontos funkciót valósít meg: felismeri a forrás-szóalak szótári tövét, megkeresi a forrásszó jelentésköreit, és az azokhoz tartozó szinonimákat; majd visszaírja a szövegbe a kiválasztott szinonima megfelelő alakját. A bemutatott szó- és mondatszintű helyesírás-ellenőrzőből, elválasztóból és szinonimaszótárból álló Helyesek magyar nyelvhelyesség-ellenőrző programcsomag 1993 óta beépült az összes magyarországi irodai rendszerbe (Prószéky–Kis 1999), sőt ugyanez a magyar technológia a román nyelv leírására alkalmazva 1996-tól elérhető az összes romániai irodai termékében is. Fontos nyelvpolitikai eredmény volt, hogy a MorphoLogic teljes magyar nyelvhelyességi csomagja 2000-ben bekerült a legelterjedtebb irodai programrendszer szlovák nyelvű változatába is. A szövegekben való keresés szerepe az utóbbi időben az internet előretörése miatt jelentősen megnőtt. A mai keresőprogramok egyszerűen egy rövidebb betűsorozatot próbálnak megkeresni egy nagyon hosszúban, méghozzá minden intelligencia nélkül, a keresett szövegnek csak azokat az előfordulásait jelezve, melyek pontosan, betűhíven megegyeznek a keresendő betűsorozattal. Ennek a problémának a kiküszöbölésére fejlesztette ki a MorphoLogic a magyarra és más nyelvekre a HelyesLem lemmatizáló rendszert (Prószéky 1996), amelyet többek közt a Microsoft által több nyelv keresőmoduljába beépített MorphoStem kereséstámogató rendszer is használ (Prószéky 2001).