Prószéky Gábor, Váradi Tamás (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Nyelvtechnológiai kutatások


Módszerek

Az anaforafeloldás korai megoldásai tudásalapú megközelítést alkalmaztak: szabályalapú, algoritmikus megoldásokat, amelyek az anaforikus jelenségekkel kapcsolatban megfigyelt heurisztikákat implementálták. Az egyik legelső ilyen kísérlet, Hobbs (1977) naiv algoritmusa csupán (az inputnak nyelvtani elemzővel történő feldolgozása révén rendelkezésre álló) szintaktikai információkat használt. Az antecedensjelölteket az elemzési fákban kereste meg, és a szám, nyelvtani nem egyezését, valamint a kötéselmélet (l. később) megszorításait vizsgálta. A diskurzusalapú módszerek ezzel szemben elsősorban a centering-elmélet (Grosz et al. 1995) eredményeit használták fel, amely a figyelem középpontjában álló entitások követését igyekszik modellezni. Brennan, Friedman és Pollard munkája (1987) a legismertebb ezek közül. Lejtovicz és Kardkovács (2006) magyar nyelvű szövegekben történő anaforafeloldáshoz használta a BFP-algoritmust. Lappin és Leass (1994) munkája már a több tudásforrás (szintaxis, szemantika, morfológia, diskurzus) integrációján alapuló megközelítések közé tartozik (Tejaswini 2004). Algoritmusuk az antecedensjelölteket egyrészt a szám- és nembeli egyeztetés, valamint a kötéselméleti szabályok alapján szűrte, másrészt többféle szempont (a távolságra, illetve különböző strukturális felállásokra alapozó, súlyozott heurisztikák) alapján rangsorolta.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A mai számítógépeken futó legtöbb alkalmazás találkozik az emberi nyelvek beszélt vagy írásos formájának valamelyikével: leveleink, híreink, könyveink, tudományos publikációink valamilyen emberi nyelven íródnak, és a gépek ezeket a szövegeket segítenek létrehozni, kijavítani, lefordítani vagy éppen keresni bennük. Ezeknek a tevékenységeknek a leírására a human language technologies elnevezést használja a nemzetközi szakirodalom. Magyarul ez a fogalom nyelvtechnológia néven vonult be a szakmai köztudatba. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 24. kötete a nyelvtechnológia legújabb hazai kutatásait állítja a középpontba.

A tanulmányok reprezentatív áttekintést szándékoznak adni a magyar nyelvtechnológia jelenleg használt módszereiről és legújabb eredményeiről: a kötet a hazai gépi nyelvészet történetének áttekintésével indul, majd egy-egy írás foglalkozik a szóalaktan, a főnévi csoportok, a tulajdonnevek, a hatóköri relációk, a birtokos és a koreferenciális szerkezetek gépi kezelésével, az igék lexikai reprezentációjával és az analógiás tanulással. Felvillantjuk a modern nyelvtechnológiának a szociolingvisztikában, a metaforikus nyelvhasználat gépi kezelésében, az emberŚgép kommunikáció különféle vonatkozásainak vizsgálatában és a nyelvtörténeti kutatásban való felhasználását is. A kötetet egy a szorosan vett nyelvtechnológiával közvetlenül szomszédos terület, a hangzó anyagok gépi feldolgozásával és létrehozásával foglalkozó beszédtechnológia két kutatási összefoglalója zárja.

A pontosan ötven évvel ezelőtti első hazai számítógépes nyelvészeti konferencia egyik fontos szereplője s az azóta eltelt ötven év jelentős részében az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozat egyik szerkesztője, Szépe György közvetlenül kötetünk megjelenése előtt hunyt el. Munkánkkal az ő emléke előtt is tisztelgünk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-proszeky-varadi-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave