Prószéky Gábor, Váradi Tamás (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Nyelvtechnológiai kutatások


Az igék lexikai reprezentációja

A szintaktikai kutatás és a szintaxis–szemantika interfész területe azzal foglalkozik, hogy milyen elvek szerint kombinálódhatnak az egyszerű és az összetett nyelvi egységek szintaktikai és szemantikai szinten. Ezen belül a lexikon szerepe, hogy leírja, milyen egyedi, lexikai egységekre vonatkozó megszorítások érvényesülnek ezeken a területeken. A lexikonnak tulajdonított szerep jelentősége a 80-as évek vége óta folyamatosan nő: ekkor kezdtek megjelenni a hierarchikus lexikon-modellek (pl. Bresnan–Zaenen 1990; Copestake 1993; Koenig–Davis 2003; Pinker 1989; Jackendoff 1990; Levin 1993; Pustejovsky 1995; Levin–Rappaport Hovav 2005). Az igék lexikai reprezentációja kibővült, az igei vonzatkeret szintaktikai jellemzőinek egyszerű felsorolásán túl helyet kapott benne az ige által megkívánt argumentumok szemantikai szerepének jellemzése (többnyire thematikus szerepek formájában), az argumentumokra tett szelekciós megkötések, a szemantikai argumentumok és a szintaktikai vonzatkeret közti leképeződés, az esetleges beágyazott argumentumok kontrolljára vonatkozó információ, valamint az esetleges szintaktikai alternációk. Ezzel szemben az adjunktumokról az idézett elméletek feltételezik, hogy nem a lexikonban, hanem a nyelvtan szintaktikai moduljában, produktív szabályokkal kezelendők.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A mai számítógépeken futó legtöbb alkalmazás találkozik az emberi nyelvek beszélt vagy írásos formájának valamelyikével: leveleink, híreink, könyveink, tudományos publikációink valamilyen emberi nyelven íródnak, és a gépek ezeket a szövegeket segítenek létrehozni, kijavítani, lefordítani vagy éppen keresni bennük. Ezeknek a tevékenységeknek a leírására a human language technologies elnevezést használja a nemzetközi szakirodalom. Magyarul ez a fogalom nyelvtechnológia néven vonult be a szakmai köztudatba. Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 24. kötete a nyelvtechnológia legújabb hazai kutatásait állítja a középpontba.

A tanulmányok reprezentatív áttekintést szándékoznak adni a magyar nyelvtechnológia jelenleg használt módszereiről és legújabb eredményeiről: a kötet a hazai gépi nyelvészet történetének áttekintésével indul, majd egy-egy írás foglalkozik a szóalaktan, a főnévi csoportok, a tulajdonnevek, a hatóköri relációk, a birtokos és a koreferenciális szerkezetek gépi kezelésével, az igék lexikai reprezentációjával és az analógiás tanulással. Felvillantjuk a modern nyelvtechnológiának a szociolingvisztikában, a metaforikus nyelvhasználat gépi kezelésében, az emberŚgép kommunikáció különféle vonatkozásainak vizsgálatában és a nyelvtörténeti kutatásban való felhasználását is. A kötetet egy a szorosan vett nyelvtechnológiával közvetlenül szomszédos terület, a hangzó anyagok gépi feldolgozásával és létrehozásával foglalkozó beszédtechnológia két kutatási összefoglalója zárja.

A pontosan ötven évvel ezelőtti első hazai számítógépes nyelvészeti konferencia egyik fontos szereplője s az azóta eltelt ötven év jelentős részében az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozat egyik szerkesztője, Szépe György közvetlenül kötetünk megjelenése előtt hunyt el. Munkánkkal az ő emléke előtt is tisztelgünk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-proszeky-varadi-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxiv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave