Van olyan szakirodalom, amely angol nyelven majdnem 50 elnevezést gyűjtött össze a civil szervezetekre vonatkozóan, ami jól példázza a szektor komplexitását (Lewis‒Kanji, 2009). Ez nyilvánvalóan nem könnyíti meg a definícióalkotást a civil szervezetekkel kapcsolatban. A leggyakoribb kifejezések a nem kormányzati (non-governmental ‒ NGO), civil társadalmi (civil society ‒ CSO), non-profit (non-profit vagy not-for-profit ‒ NPO), önkéntes (voluntary ‒ VO), jótékonysági (charity) szervezet (organization) elnevezések. A fejlesztés kapcsán gyakori a nemzetközi nem kormányzati (international non-governmantal organization ‒ INGO) és a nem kormányzati fejlesztési szervezet (non-governmental development organization – NGDO) kifejezések is. Mindegyik megfogalmazás a különböző szervezetek egy-egy aspektusát ragadja ki, és így részigazságokat közvetít, de együtt kiadják azokat az ismérveket, amelyeket a civil szervezet definiálásához a legtöbb szakember alkalmaz. A civil szervezetek megjelölés alatt tehát legtöbbször magán, független, nem kormányzati, nem profitorientált, részben vagy teljesen önkéntes alapon működő szervezeteket értünk, amelyek alapértelmezetten társadalmi, gazdasági és környezeti változások beindításán keresztül a közjó érdekében dolgoznak (Lewis–Kanji, 2009; Sátor, 2010; Open Forum 2011). Az, hogy milyen jogi személyiséggel rendelkezik egy civil szervezet, ha rendelkezik egyáltalán, természetesen országonként változó. Ide tartozhatnak ugyanúgy a tagsági alapon szerveződő egyesületek, társulások, a globális hálózatok, helyi gazdasági szövetkezetek, ágazati érdekképviseletek, kutatói közösségek stb. A valós élet természetesen sokkal komplexebb, mint egy definíció, sokszor nehéz a civil szervezeteket például a magánszektortól elkülöníteni, mondjuk egy fejlődő országban működő földműveseket tömörítő szövetség esetében kérdés, hogy hova soroljuk őket pontosan.