A Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs) 2015-ös elfogadásával az eddig innovatívnak tekintett fejlesztésfinanszírozás gyakorlatilag megszűnt „innovatívnak” lenni abban az értelemben, hogy nevesítve lett és bekerült a hivatalos segélyezés eszköztárába, ezáltal „klasszikus” fejlesztési eszközzé vált. Ez is jól rámutat arra, hogy az innovatív fejlesztésfinanszírozás egy folyamatosan változó, átalakuló eszköztárat jelent, amennyiben a kezdeti eszközök bekerülnek a hivatalosan is elismert (és elvárt) gyakorlatok közé, miközben újabb és újabb megoldások jelennek meg. Innovatív finanszírozás alatt kezdetben elsősorban azt értették, ami pótlólagos, addicionális forrást eredményezett, napjainkra azonban a hangsúly eltolódott az innovatív mechanizmusok irányába (habár az elszámolás tekintetében az addicionalitás központi kérdés maradt, de sokszor az innovatív forrásból származó segélyeket is elszámolják hivatalos fejlesztési segélyként). Összességében megállapítható, hogy napjainkban a gyakorlatban is zajlik a nemzetközi fejlesztésfinanszírozás minőségi átalakulása (upgrading), miközben az alkalmazott eszközök és mechanizmusok csak egy kis része, a legújabb (frontier/leading) megoldások tekinthetők valóban innovatívnak, a szó eredeti értelmében.