A repülőjegy-illetékek 12 évvel ezelőtti franciaországi bevezetéséhez számos ország csatlakozott: a fejlett világ főbb donorországai (Franciaország és más hagyományos donorok, mint például az Egyesült Királyság, Spanyolország és Norvégia1) mellett fejlődő országok is, mint például Brazília, Dél-Korea, Chile, Madagaszkár és Mauritius (valamint a Bill&Melinda Gates Alapítvány, de az összeg nagyobb része – mintegy 70%-a – a repülőjegy-illetékekből folyt be).2 Marmora kiemelte, hogy számos további ország a csatlakozás előrehaladott fázisában van, említette például Japánt (amely 2018-ban tervezi bevezetni), Benint, Burkina Fasót és Libériát. A szervezet legutóbbi éves jelentéséből is jól látható, hogy a 2006 és 2016 közötti évtizedben több mint 2,5 milliárd dollárt fordítottak erre a célra 59 különböző típusú támogatás formájában szerte a fejlődő világban (UNITAID, 2017). Az UNITAID igazgatója hangsúlyozta továbbá, hogy a repülőjegy-illetékekhez hasonló módon működik a pénzügyi tranzakciókra kivetett, ún. Tobin-adó (financial transaction tax). Ez egy ugyancsak adó típusú innovatív finanszírozási eszköz, amelyről 2010-ben kezdődtek meg a tárgyalások 50 civil szervezet kezdeményezésével. 2011-ben egy európai bizottsági javaslat is tartalmazta, hogy 0,1%-os adót vessenek ki a részvényekre és kötvényekre, valamint 0,01%-os adót a származékos pénzpiaci ügyletekre, amennyiben azok két olyan intézmény közötti adás-vétel tárgyát képezik, amelyek legalább egyike az EU-ban található. Az interjúalany által említett becslések szerint egy ilyen tranzakciós adó bevezetésével akár 50 milliárd eurós pótlólagos fejlesztési forrást lehetne előteremteni az európai színtéren, míg globálisan ennek többszöröse is előteremthető lenne.