Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Bevezetés

Tanulmányomban a keleti, azon belül a szurguti hanti1 ditranzitív szerkezetek morfoszintaktikai jellemzőit vizsgálom nyelvtipológiai keretben, az ’ad’ jelentésű - ige elemzésén keresztül. Az obi-ugor nyelvek ditranzitív szerkezeteiről korábban is készültek leírások, a szurguti hantiban a szerkezettípus morfológiai jelölését és szórendi jellemzőit Csepregi (2015a, b, c, d, e) röviden ismertette azzal a megjegyzéssel, hogy a jelenség leírása még további kutatást igényel. Jelen tanulmány célja ezen ismeretek árnyalása és új adatokkal történő bővítése, többek között olyan szintaktikai jelenségek – például a vonatkozó alárendelés és a kiegészítendő kérdések megformálása – bemutatásával, amelyeket tudomásom szerint korábban még nem elemeztek ebben a hanti nyelvváltozatban. A tanulmányban anyanyelvi adatközlőktől elicitált adatokat mutatok be, melyeket két terepmunka során gyűjtöttem, emellett felhasználtam az Obi-ugor Adatbázis vonatkozó szövegeit (OUDB). A kutatás során bizonyos kérdésekre még nem sikerült kimerítő választ találnom, ugyanakkor az eredmények hozzájárulhatnak az eddig kevéssé kutatott szurguti hanti ditranzitív szerkezetekről való tudásunk bővítéséhez.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave