Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Morfológiai háttér

A szurguti hantiban két igeidő van: jelen és múlt, valamint két igemód: kijelentő és felszólító. Az igék egyeznek az alannyal számban (egyes, kettes, többes) és személyben (első, második, harmadik). A felszólító mód paradigmája azonban nem teljes, ebben csak második személyű alakok vannak. Az igeidőrendszer különlegessége az, hogy a két idő, a jelen és a múlt közül a jelen idő jelölt, a múlt idő jelöletlen. A múlt idő jelöletlensége egy változás eredménye: az eredeti -i- jeles múlt idő tűnt el nyom nélkül ebből a nyelvjárásból (Honti 1985). A jelen idő jele az -ł, pl. wӓr-ł-0 ’csinál-prs-3sg’ : wӓr-0-0 ’csinál-pst-3sg’. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt idejű és a jelen idejű igealak mindig csak az meglétében, ill. hiányában különbözne egymástól: az igék egy részénél a múlt idejű tő és a jelen idejű tő a tőhangváltakozásnak köszönhetően is eltér egymástól. Így van ez írásunk egyik főszereplője, az ’él, van’ ige esetében is, melynek jelen idejű töve wăł-ł-, múlt idejű töve wŏł-; az alakok ragozási sorát az alábbi táblázatok tartalmazzák.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave