A gazdasági haszonállatok fehérjeellátása nem csak az optimális növekedés és termelés elérése miatt fontos, hanem a szervezet immunrendszerének optimális működése szempontjából is. Az intenzív növekedés időszakában fehérjehiányos takarmányozás esetén (3% vs. 23% fehérje) az állatok védekezőképessége nagymértékben elmarad azokhoz a társaikhoz képest, amelyek a növekedés szükségletének megfelelő fehérjeellátásban részesülnek (Jahoor et al., 1995). Elégtelen fehérjeellátás esetén számolnunk kell többek között a T-sejtek – főként a T CD4+ (helper) sejtek – számának, a szekretoros IgA és más antitestek termelésének csökkenésével, valamint a fagociták elégtelen működésével (Chandra, 1992). Ugyanakkor a takarmány fehérjetartalmának mérsékelt csökkenése nem rontja a szervezet immunvédelmét. A szervezet antigénre adott válasza rendkívül komplex. A termékképzés fehérjeszükségletéhez képest az immunfunkciók jóval szerényebb mennyiségű fehérjét igényelnek. A természetes immunválasz-reakciókban kulcsszerepet játszó leukociták például egy brojler csirke testszöveteinek mintegy 0,4%-át, míg az antitesttermelés a testtömeg kevesebb, mint 0,1%-át teszi ki immunizált madarakban (Klasing, 1998). A fehérjeigény elsősorban az infekciót követően, a veleszületett immunválasz aktivációja, ezen belül is elsősorban az akut fázis fehérjeszintézise miatt nő meg. Amennyiben az antigénnel való találkozáskor nincs nagyobb mennyiségű felhasználható fehérje, akkor a szervezet fehérje-anyagcseréje megváltozik. Az immunválaszért felelős szervek (burza, máj) fehérjeszintézise nő (akut fázis fehérjetermelése), amelynek aminosavigényét korlátozott fehérjeellátás esetén a legnagyobb tartalékból, az izmokból biztosítja a szervezet. Ennek az a következménye, hogy immunológiailag aktivált állapotban csökken a test fehérjegyarapodása, azonban nem feltétlenül csökken az állat celluláris és humorális immunválasz-képessége (Crenshaw et al., 1986; Kelley és Easter, 1987; van Heugten et al., 1994).