Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


Összefoglalás

A föntiekben a magyar birtokos szerkezet jelentéstani jellemzőit vázoltam kognitív nyelvészeti keretben. Összegzésül megállapítható, hogy a magyar birtokos szerkezet két entitás-megnevezés közötti szemantikai viszony. E viszonyban az egyik (prototipikusan első) tag referenciapontként funkcionál, vagyis olyan könnyen hozzáférhető kiinduló fogalomként, amely megnyit egy fogalmi tartományt (domíniumot), és a beszélőt vagy hallgatót képessé teszi arra, hogy ezen a tartományon belül mentális kapcsolatot létesítsen egy másik, nehezebben hozzáférhető fogalommal. A magyar nyelvben e viszony kifejtett vagy kifejtetlen térbeli viszonyok révén képeződik le, a birtokos személyjelek és a -nak/-nek esetrag jelentésében. Ezek az inflexiós alakok szemantikai megfelelési viszonyban állnak az entitás-megnevező főnevekkel vagy névmásokkal, az elvont térbeliség mellett így tudják kifejezni a szám- és személybeli egyeztetést. A birtokos szerkezet leírásának része a műveleti feldolgozás bemutatása, amely a referenciaponttól a célig vezető szemantikai ösvényt vázolja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave