Czvikovszky Tibor, Mészáros László, Toldy Andrea

A fenntartható fejlődés technológiái

A reneszánsz technológiája

Leonardo da Vinci (1452–1519) volt talán a legmarkánsabb megtestesítője ennek a sokoldalúságnak. Zseniális festő, szobrász, anatómus és mérnök volt egy személyben. Festői meglátásai ma is utolérhetetlenek. Innen csak egy lépés volt a szobrászat, de ő megérezte, sőt pontosan tudta, hogy ehhez funkcionális anatómiai ismeretekre lesz szüksége, még többre, mint a festészetben. Ez a szerkezeti anatómia mechanikai konstrukciót is jelent. És innentől kezdve kitűnő rajzkészségével szinte ontotta a különféle ígéretes találmányok tervrajzait. A különféle városi közlekedési eszközöktől egészen a repülő szerkezetekig, a szerszámgépektől a csatornákig számtalan műszaki tervet készített. Azt is mondhatnánk, hogy ezekben több volt a művészi fantázia, mint a műszaki megvalósíthatóság, de sok terve később mégis megvalósult, és a legtöbbször rendszerint úgy, hogy nem is tudtak róla, hogy az alapötlet Leonardóé. Itt is megfigyelhető volt, hogy az alkotó – leginkább az anyagi függetlenség igénye, sőt kényszere okán – haditechnikai feladatokra is vállalkozik. Kőhajító automatát, sorozatlövő fegyvert, egyéb ostromgépeket tervez a középkori várostromokhoz. De mindezt a mérnök alázatával teszi. Amikor a hadvezérnek egy óriási lovas szobrot tervez, előbb gondosan tanulmányozza a bronzöntészet műszaki részleteit, s maga is újításokra tesz javaslatot ebben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 400 5

Műszaki tudományok BME GPK tankönyvek

Civilizációnk megjelenési formája: a technika. Egy társadalom technikai fejlettségéből, e technika elterjedtségéből, hatékonyságából, hozzáférhetőségéből megítélhető az adott társadalom jóléte, gazdasági színvonala. Azonban ez csak a külső keret. A civilizáció teljes tartalma ennél sokkal több: annak fontos vonása a kultúra, a technika feletti szellemi műveltség. Technika és kultúra – mint a „hardver” és a „szoftver” – együtt jellemzi a civilizációt.

Nyugati, keresztény civilizációnk fejlődése az első ipari forradalom óta szinte töretlen, abból a földközi-tengeri szellemi örökségből kiindulva, amit a görög, római, zsidó, keresztény kultúra gyökereiből merítettünk. Technikai vívmányainkat az egész világ igyekszik ellesni, megtanulni, átvenni, s így gazdasági eredményeinket (pl. GDP) utolérni. Technikánk, s így jólétünk fenntarthatósága, további fejlődési lehetőségünk viszont erősen kétségessé vált az induló 21. században. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mi nyugati civilizációnk – amely számszerűleg is csak a világ egyhetedére terjed ki –, csak egy a többi (kínai, indiai, japán, arab, afrikai, dél-amerikai stb.) civilizációk között, amelyek kulturális örökségét nem becsülhetjük alá. A világ egyensúlytalansága: a „gazdagok” aránytalan pazarlása, és a „szegények” nélkülözése közötti ellentmondás nemcsak társadalmainkat osztja meg, hanem világméretű feszültségekhez vezet.

A technológiák fenntartható – így a Föld erőforrásaival és a környezettel egyensúlyban tartható – fejlődésén tehát az egész emberiség jövője múlhat. A pazarló fogyasztásnak határa kell hogy legyen. A mennyiségi fejlődés előre jelezhetően korlátozott, de a minőségi fejlődés korlátai még messze vannak. A technika szakemberei számára a szakadatlan fejlesztés és megújulás, az innováció egyre nagyobb, egyre fontosabb feladat, ha másért nem, akkor a magasabb hatékonyság, az alacsonyabb anyag- és energiafelhasználás, az újrahasznosítás, az egészséges körforgás (recycling) érdekében.

A technikatörténet tanulságaiból kiinduló és a korunk fő technológiai ágazatait áttekintő előadássorozat ezt a fejlesztési koncepciót szem előtt tartva, a mai és jövő technológiák fenntartható fejlődésébe vetett hitre alapoz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-fenntarthato-fejlodes-technologiai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero