Ez a teória (Territorialitätsprincip) rögzíti, hogy az állam büntetőhatalma az adott ország területi határáig terjed, amelynek keretei között feltétlen büntetőhatalmat gyakorol, de azon túl semmi jogosultsága sincs. Ez az elv az állam büntetőhatalmának az illetékességét határozta meg, amely arra helyezte a hangsúlyt, hogy az adott állam területén kövessék el a bűncselekményt. Ez azt jelentette, hogy a bűncselekményt – irányuljon az saját vagy idegen állam jogrendje ellen – feltétlenül meg kell büntetni. Ezen elv alkalmazása alól is léteztek kivételek. Nem lehet megbüntetni a magyar állampolgárokat és az idegeneket a külföldön elkövetett bűncselekmények miatt, még akkor sem, ha az adott delictum a magyar állam ellen irányult. Ez az elv az állam feltétlen szuverenitását tartotta szem előtt, mikor meghatározta a büntetőjogi felelősségre vonás általános szabályait. Schnierer ezért helyesen állapította meg, hogy „nem csekély baj volna, ha azon honpolgár, ki külföldön büntényt elkövetve hazájába visszatért, itt egyáltalán nem volna megfenyíthető”.1578 Ezt a logikai érvelést megfordítva az is megállapítható, hogy az állam védtelen maradna olyan cselekményekkel szemben, amelyeket külföldön követnek el és a haza ellen irányulnak. Kijelenthető, hogy az állam büntetőhatalmának terjedelmét nem lehetett kizárólag az országhatárhoz kötni.1579 A territorialitás elvének konzekvens alkalmazása azt jelentené, hogy az állam területén kívül eső bűncselekmények nem tartoznak az állami szuverenitás körébe. Ennek az lenne a következménye, hogy magyar állampolgárok és idegen honosok külföldön elkövetett bűncselekményeire a magyar állam joghatósága nem terjed ki.1580