Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A fókuszált elemtípusok sokfélesége; az egységes funkcionális elemzés hiánya

Korábban már többször érintettem a magyar mondatnak azt a lényeges sajátosságát, hogy a kiegészítendő kérdések kérdőszava, a válaszmondat azonosító kifejezése, valamint a kirekesztő értelmű elemek hasonlóan viselkednek: prozódiailag prominensek, közvetlenül megelőzik az igét, és utánuk fordított szórend következik (l. (6)). É. Kiss generatív megközelítésében ezek az elemek fókuszpozícióba mozognak, tehát rokon viselkedésüket az összetevős szerkezeti elemzés is megmutatja, explicitté teszi. Kérdésünk az lehet – az előző részben mondottak nyomán –, hogy a modell képes-e megtalálni azt az általánosítási szintet, amelyen a közös formai tulajdonságokhoz (l. (28)) közös funkcionális tulajdonságok rendelhetők (l. (29)).

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave